Színpadon

Kínomban a szokásosnál is hosszabb fürdőt vettem, de még így is csak fél tizenkettő volt. Hajat szárítottam, fogat mostam kétszer, lemostam a sminkem és előbányásztam az epres testápolóm. Amikor elhagytam a fürdőt eperillatot árasztottam, azonban már a szobámba érve nem éreztem. Az ablakhoz sétáltam és résnyire kinyitottam. A biztonság kedvéért bezártam az ajtóm és elnyúltam az ágyon. Egy túlméretezett rózsaszín póló volt rajtam, amelyet soha sem vennék fel máshová. Csak aludni. A percek ólomlassúsággal teltek, a meleg nyári levegő pedig beomlott a résen.

Arra riadtam fel, hogy Ashton bebújik mellém. Forró bőre az enyémhez ért, a szívem hevesebben kezdett verni. Nem mozdultam, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a pólóm fel van csúszva, sokat forgolódhattam. Megragadtam a pólóm szegélyét és a fenekemre húztam.

– Azt hiszem már mindegy – duruzsolta rekedten a fülembe. – Láttam már párszor.

Keze a póló aljához siklik és felhúzza.

– Legyen már egy kis intim szférám – lihegtem.

– Mindjárt – motyogta és átrántotta a fejemen a pólót. Magára húzott, ajkait durván az enyéimnek nyomta. Kezei a derekamra vándoroltak, majd szorosan megmarkolta a csípőm. Amikor hátra hajoltam, megcsípte a nyakam a fogaival.

Utána megtámadta a bordáim, és a hátamon levő bőrt, apró piros nyomokat hagyva maga után. Hirtelen irányt változtatott és a kulcscsontom vette célba.

– Ashton – szólítottam meg.

– Mmmm – hangzott a válasz.

A reggelem volt a nap legjobb része, persze az éjszaka után. Az ébredés utáni egy órában csak csendben feküdtünk, majd kezdetét vette az őrült készülődés. Ashton hazament, én pedig Jennához, hogy ketten készüljünk. Jenna elvonta a figyelmem, a Jim-mel való kapcsolatáról beszélt. Nem rég jöttek össze, ha lehet ezt így mondani. A barátnőm olyan elragadóan édes, hogy még azt sem bánom, hogy húsz percen keresztül ecseteli a tegnap estéjét. Amikor engem kérdez, én csak mosolygok. Jenna nem kerdezősködik, segít begöndöríteni a hajam.

– Jesszus, mennyi haj – mormogta, és neki látott.

***

Remegtem, mint a nyárfalevél. A széken ültem és mélyeket lélegeztem. Tíz perc múlva mi jövünk. A fülembe dobolt a vér, az adrenalintól szinte megsüketültem. 

– Liv, lélegezz – suttogta Luke. Nyirkos kezét a hátamra tette és óvatosan lenyomta a fejem. 

– Nem kapok levegőt Hemmings – sziszegtem. – Istenem mindjárt hányok.

– Menj – sürgetett. – Nyolc perc és kezdünk.

– Ezzel nem segítesz – nyöszörögtem.

Felálltam, a ruhám szegélyét a kezembe vettem és elindultam a mosdóba. A gyomrom kavargott, a tüdőmből gyakorta kiszökött a levegő. Amint beléptem köhögést hallottam. Az idegességtől valakinek már sikerült is hánynia. Sarkon fordultam és visszamentem Luke-hoz.

– Jól vagy? – nézett rám aggodalmaskodva. – Hívjam át Jennát?

Megráztam a fejem. A csoport másik fele a színpad másik részén állt, hogy két oldalról tudjunk bevonulni. Jenna sajnos a másik oldalon volt.

– Gyere ide – sóhajtotta Luke. 

Megölelt és el nem engedett egészen addig, amíg Sarah ránk nem reccsent, hogy ideje menni, utána is ölelgethetjük egymást.

– Menni fog – bíztatott Luke. Bólintottam, habár nem voltam biztos felőle.

A sötétben álltunk. Vártuk, hogy a zene elkezdődjön. Percek teltek el néma csendben, idegesen méregettük egymást. Gond volt, nem indult a zene.

– Itt ájulok el – morogta Sarah a hátunk mögött.

– Luke dúdolj – kértem meg Luke-ot. – A dalt…

Luke zavartan pillantott rám.

– Istenem, gyerünk – morogtam és dúdolni kezdtem. Nem sokára Luke is csatlakozott hozzám. 

– Skacok – sziszegte Sarah. – Dúdolni, úgy ahogy Liv-ék. Háromra kezdjük.

A dúdolás felerősödött, mi pedig elkezdtük. Nem hallottam magamon és Luke-on kívül mást, nem láttam a fényektől, nem remegtem. 

Az évfolyamunk lefoglalt egy asztalt a Sunrise–ban. Az én ízlésemnek túl pörgős volt a hely, de nem igazán tettem szóvá, úgy, hogy Sarah intézkedett. Habár Sarah mindenkit meghívott, mégis kevesen voltunk. Kényelmetlen volt még nekem is itt ülni a sok idióta között. Amint a barátnőm elhagyta az asztalt Dave megjegyzést tett a barátnőmre.

– Calum, én megdöngetném a helyedben.

Calum rám nézett, biztosítva, hogy semmi ilyen nem fordult meg a fejében. Nem voltam elégedett a pillantásával, de ki ítélné el? Jenna elképesztően dögös volt ma este.

Ashtonnak dőltem, aki a bal oldalamon ült. Folyamatosan az osztálytársaim méregette. Teljesen kilógott a sorból. Luke és Calum oldott volt, mert mindenkit ismertek, de Ashton a megszokottnál is csendesebb volt. A fiúk idétlen vicceit hallgatva egyre komorabb lett. Utáltam, hogy ennyire rosszul érzi magát.

– Mi a baj? – löktem meg a vállammal.

Elszakította a pillantását a hangosan röhögő srácokról, és a szemembe nézett.

– Semmi.

– Rosszul hazudsz – vádoltam meg miközben felhajtottam a maradék Jack Danielst.

– Iszol még? – kérdezte az üres poharamra pillantva.

– Te tényleg jól vagy? – nevettem. – Múltkor is leállítottál két pohár után. És ez a második volt...

Ash a fülemhez hajolt.

– Itt vagyok, és vigyázok rád. A nagy napotok, megérdemlitek, hogy kicsit lazítsatok. Főleg te. Hülyére tanultad magad és kijár. Jack legyen?

Némán bólintottam. Jenna időközben visszaért a wc–ről, de nem tűnt boldognak. Összepréselt ajkakkal ült le a jobb oldalamra. A telefonját bámulta. Mire várt úgy?

– Baj van? – hajoltam közel Jennához. Rálátásom nyílt a telefon képernyőjére. Üzenetek Jim–től. Átsiklottam az undorítóan cuki becézgetésükön és a pillantásom megállapodott az utolsónál. 

– Nem fognak elérni – sóhajtotta. – Jim még nem végzett, Michael pedig majd vele jön.

– Hosszú még az éjszaka – szorítottam meg a vállát. – Gyere táncolni.

Jenna hamarosan megfeledkezett Jim–ről és minden másról. Akárcsak én. Elnézést kértem Jennától és visszatértem az asztalhoz. Ashton mosolyogva elém tolta a poharat én pedig habozás nélkül felhajtottam.

– Szesznyelő – szólalt meg rám nézve Calum. – Te kis alkoholista... Te…

– Befognád? – szakítottam félbe mosolyogva.

– Úristen, de erőszakos vagy! – panaszkodott. A barátom felé fordult és még panaszosabban szólalt meg: – Ash miért nem hoztál nekem is?

Ashton figyelmen kívül hagyva Calumot, megcsókolt. Keze a tarkómhoz vándorolt, megemelte a hajam, hogy ne tapadjon a nyakamhoz. A csókból, csókolózás lett, és ha Calum nem szólal meg méltatlankodva, akkor még a végén, az asztalon kötöttem volna ki.

– El is felejtettem, hogy milyen régen nem dugtatok – dünnyögte Calum. Szerencsére a megjegyzését elnyelte a zaj. Láttam, hogy a mellette ülő Luke vigyorogni kezd. Luke és az ő fene jó hallása.

– Nem volt az olyan régen – dörzsöltem meg az arcom. – Talán, ha hagytad volna, hogy aludjak, akkor most nem esnék össze – morgom Ashtonnak.

– Liv, nem a fáradtságtól esel össze – nevetett Ash. – Kicsit sokat ittál. Remélem, bírod még.

– Figyeld csak – kacsintottam rá provokatívan.

Visszasétáltam a barátnőmhöz és karon ragadtam. A magasba emeltem a karját.

– Kinek van a legjobb barátnője? – nevettem a zavart arckifejezésén.

– Nekem? – kérdezte és elnyomta a mosolyát.

– Téves kisasszony. Nekem – mutattam magamra.

Be voltunk csípve rendesen. 

Egy órányi tombolás után, Ashton utat tört magának hozzánk. A fülembe dobolt a vér, ahogy megláttam. Óvatosan kerülgette a táncolókat. 

– Jöttek Michael–ék – kiáltotta, de a hangját elnyomta egy David Guetta szám. – Jenna?

Meglöktem a barátnőmet és megmutattam a kígyó bemászik a lyukba kézjelet, azaz a dugás nemzetközi jelét. Jenna észbe kapott és az asztal felé sietett. A szívem a zene ütemére lüktetett. Ashton hitetlenkedve nézett rám. Megvontam a vállam.

Közelebb lépett, és átkarolta a derekam. A karjaimat a nyaka köré fontam. Mélyen beszívtam az illatát.

– Lucas kiütötte magát – dörmögte. – Össze fogja rókázni a helyiséget. Haza kell vinnem.

– Nem akarok menni – fúrtam a nyakába az arcom. – Maradjunk.

Forró csókot nyomtam az arcélére.

– Azt hiszem, hogy elég piás vagy ahhoz, hogy ideje legyen mennünk – jegyezte meg rekedten.

– Rossz vagy – sértegettem. – Ha nem lennék ennyire álmos, akkor én biztos, hogy …

– Hogy? – kérdezte mosolyogva.

– Mindegy – vágtam rá.

Fogalmam sem volt, hogy mit akartam mondani. Kellően tompa voltam.

– Elfelejtetted, hogy mit akartál mondani – nevetett. – Olivia szó nélkül maradt, szeretem a piás Livet.

– Mmmm – válaszoltam. – Nem fogod te szeretni a másnapos Livet.

– Úristen! – nyögött fel Ashton. – Muszáj innotok?

– Az ital jó dolog – ellenkezett Calum. – Még Liv is ivott, te anyaszomorító.

Ashton, Michael segítségével beültette Luke–ot a hátsó ülésre. Calum morgolódva mászott be barátja mellé.

– Remélem, hogy amint kijózanodsz, akkor bocsánatot kérsz – veregette vállon Michael. 

Becsapta mögötte az ajtót és kezet fogott Ashtonnal. Behajolt az ablakon és elköszönt tőlem.

– Szia! – mosolyogtam Mickey–ra, majd amint elment Ashtonhoz fordultam. – Jenna marad?

Amikor Ashton közölte a barátnőmmel, hogy kiütöttem magam, akkor Jenna valamit ecsetelt neki, de nem igazán értetten. Bla bla bla vizet…bla bla bla hányás.

Ashton bólintott, majd hátrapillantott a két jómadárra. Luke még a parkolóba összehányta magát. Calum még tartogatta, de borzasztóan festett.

– Luke hányós és alvós részeg – indította be a motort. – Calum folyamatosan beszól, és előtör a bajkeverő énje.

– Inkább szarkeverő – szólalt meg Luke lehunyt szemmel. – Tényleg megcsókoltad Sarah–t? 

– Megcsókoltad Sarah–t? – kérdeztem. – Úristen!

Ashton furcsán nézett rám. Calum maga elé meredt és elég sértettnek tűnt.

– Ki az a Sarah? – érdeklődött Ashton.

– Az a csaj, aki egész végig diktátort játszott – magyaráztam. – Abban a nagyon nagyon nagyon csúnya és rövid ruhában. Br…

– Igen, meg van. Liv, akkor te őszinte részeg vagy.

– És rámenős – dőlt az ablaknak Luke. Még mielőtt ellenkezhettem volna, Luke megszólalt – Calum hányni fog.

– Honnan tu…? – kérdeztem, de Ash lehúzott az út szélére és már kint is volt. Felrántotta az ajtót és kirántotta Calumot. A földre esett, egy tompa puffanás kíséretében. Kinyitottam az ajtót, hogy megnézzem Calum mennyire van rendben.

– Ki ne szállj – rivallt rám Ash. – Luke mi a francért mondtad, ha?

Ashton hátra ugrott, Calum térdre küzdőtte magát és el kezdett krákogni.

– Ígéri, ígéri – somolygott lecsukott szemmel Luke.

– Nem érek haza – emelte az égre a tekintetét Ash. – Végeztél Cal?

Krákogás.

– Kezdek aggódni Cal miatt – motyogta Ash, amikor kiraktuk a házuk előtt. – Sokat iszik mostanában. Cigizik, nem úgy ahogy szokott, hanem passzív dohányosként.

– Én is szoktam – jegyzem meg. – Nem a világ vége.

Ashton sóhajt. Leállítja a házuk előtt az autót.

– Az is elég baj – válaszolja csendesen. – Ha azt mondom, hogy utálom, abba hagyod?

– Hm… – gondolkodtam hosszasan. – Igen, azt hiszem.

Kiszállunk és a hátsó lépcsőhöz osonunk.

– Még valami? Őszinteségi rohamod van – nyitja ki előttem az ajtót. – Csendben, anyuék alszanak.

Fogalmam sincs, hogy hogyan jutottam Ashton szobájába. Nagyon reméltem, hogy elég csendes voltam, nem szerettem volna találkozni Lauren–nel, vagy Anne–nel.

– Ki nem állhatom a húgod – válaszolok neki. – Fáj a lábam a cipőtől, mert borzasztó ebben járni. 

– Akkor miért vetted fel? – kérdezte mosolyogva. Halkan becsukta maga mögött a szobája ajtaját, miközben én lerúgtam a lábamról a gyilkos magas sarkút.

– Mert elvárták tőlem – morogtam és az ölembe vettem a lábam, masszírozni kezdtem a sajgó talpam.

Lehuppant mellém az ágyra. 

– Kérsz valamit? – kérdezte elnyomva egy ásítást. Válaszul megráztam a fejem. Az ágya másik végébe másztam és a falnak vetettem a hátam. Ashton a válla felett nézett hátra rám.

– Mi van nagyfiú? – kérdeztem pimasz mosollyal.

– Provokálsz? – kérdezte lusta mosollyal.

– Lehet.