Tiltakozásul hallgattam. Már számtalan forgatókönyvet lejátszottam a fejemben és mindegyikben azzal ért véget, hogy rájöttem utálom Pennyt, de nagyon. Ashton jókedvűen dúdolt a rádióval, szándékosan nem vette észre az elutasító viselkedésem. A ruháim félig-meddig megszáradtak, de kényelmetlen érzés volt bennük ücsörögni, mintha átizzadtam volna mindenem. Nem bírtam húsz percnél tovább a duzzogást.
- Nem akarok menni.
Ashton gurgulázó nevetésben tört ki.
- Már vártam - mosolygott, hogy a gödröcskéi is látszottak.
Tényleg nem tudtam elképzelni, hogy miért lehet valakinek ennyire jó kedve. Ashton vidámság még jobban lehangolt. Karba fontam a kezem és úgy bámultam ki a szélvédőn.
- Tíz perc múlva találkozunk vele a Qell-ben - dobta az ölembe a telefonját. Úgy meredtem a telefonjára, mintha maga a sátán tekergőzne, kígyó alakban az ölemben. A telefon képernyője felvillant. Áruló, gondoltam keserűen.
- Nézd meg, hogy mit válaszolt - tette a térdemre a kezét.
A kezembe vettem, elcsúsztattam a zárat. Rögtön az üzenet váltás kellős közepébe csöppentem. De szerettem volna beleolvasni, hogy mit beszélgetnek! Azonban sejtettem, hogy amiért Ashton rám bízza a válaszolást üzenni akar valamit. Hogy megbízhatok benne. Azonban nem bíztam a másik félben.
- Azt írta K - olvastam fel a tartalmas választ. - Írjam vissza, hogy K?
Ashton vigyorogva megcsóválta a fejét.
- Olyan gúnyos vagy! - rótt meg. - Meglásd, hogy bírni fogod. Annyira hasonlítotok.
És én épp ezért aggódtam.
Nem kellett volna meglepődjek, hogy késett. Elvégre is Ashon szerint magamból kell kiindulnom. Szóval egy igazán lives késés után megérkezett Penny. Indokolatlan harag gyúlt bennem és sejtettem, hogy ez a nap katasztrófába fog torkollani. Amint megláttam, teljességgel ledermedtem. Gonosz módon Pennyt mindig csúnya és visszahúzódó lánynak képzeltem, és nem egyezett azzal a képpel, amit Ash festett róla. Vagyis volt okom az aggodalomra. Penny néhány centivel magasabb lehetett mint én. Nem volt különösen jó alakja, vagy olyan adottsága, hogy a srácok nyálcsorgatva néznek utána, azonban a poficskája és a haja igazán feltűnővé tette. Gyönyörű arca, és kék szeme volt. Utáltam érte. Derékig érő vörös haja repkedett, ahogy felénk sétált. Közömbösen meredtem rá, ahogy lehuppant a szemben levő székre.
- Hello - szólalt meg. Nem azon a hangon, amit elképzeltem neki. Tudjátok arra számítottam, hogy nyávogni fog, vagy sipít. Nem arra, hogy olyan a hangja, mint egy láncdohányos férfinek. Az ég világon semmi férfias nem volt benne, de akkor is meglepett, hogy ennyire mély a hangja.
- Szia - mosolygott rá Ashton.
Ashton egyúttal megrúgta a lábam, mire kinyögtem egy halk sziát. Az eddigi eltervezett lenéző és gúnyos viselkedésem tökéletesen szabotálva volt.
- Penny, ő itt - kezdte Ash, de láncdohányos hangú Penny leintette.
- Penelopé Martinez - nyújtotta a kezét. - A barátaimnak Penny. A nevem pedig ...
És itt határoztam el, hogy rohadtul biztos, hogy nem rázom meg a kezét.
- Görög eredetű - folytattam egy csipetnyi éllel a hangomban.
Penny leengedte a kezét, de nem tűnt bosszúsnak. Az arcán csodálat tükröződött. Ashton felé fordult és az asztalra könyökölt.
- Csípem a csajt - jelentette ki kacsintva.
Ez talán jóleső érzéssel töltött el volna el, ha nem tudtam volna, hogy valójában mit is gondol. Nem vett emberszámba, mivel nem hozzám fordult, hanem Ashtonhoz. Hasonló taktikát alkalmazva mutatkoztam be.
- Olivia. Latin eredetű.
Ashton felnevetett mellettem. Penny is vele mosolygott.
- Ha már túl vagyunk a bemutatkozáson, akkor rendeljünk valamit - javasolta kínosan mosolyogva. - Liv akkor elmész a mosdóba, amíg én rendelek?
Ezzel csak egy gond volt. Nem kellett pisilnem, és ha kellett volna is, akkor sem tudhatta volna. A pillantásából pedig semmi jó nem származott.
- Oh végre, majd bepisiltem - hazudtam kis mosollyal az arcomon, miközben felálltam. Ashton elindult, én pedig ráérősen mentem utána.
Megtorpantam. Hátrafordultam Pennyhez.
- Mit rendeljen Ash? - kérdeztem.
- Ash tudni fogja - mosolygott.
Bólintottam, és sarkon fordultam. Magamban dohogva sétáltam Ashtonhoz. A pultra könyökölt, és elmélyedve csevegett a pult mögött álló sráccal. Észrevétlenül sétáltam melléje.
- Oh várj - állította le a srác. Felém fordult. - Szia, mit szeretnél?
Ashton megfordult és már nyitotta is a száját, hogy elárulja, hogy együtt vagyunk. Én azonban gyorsabb voltam.
- Világbékét - válaszoltam komolyan.
- Épp kifogytunk belőle - válaszolta szemrebbenés nélkül.
Ashton felhorkantott, én pedig a srácra néztem. Egyszerre vigyorodtunk el. Ashton keze a vállamra került. Megszorította, úgy ölelt át. A srác pillantása a kezére tévedt. Legszívesebben leráztam volna, csak mert azért tette, hogy lássa a srác, hol a határ. Gyakorlatilag lepisilt, hogy az övé vagyok.
- Simon Liv. Liv, Simon - hadarta Ashton.
- A barátnőd, ha jól sejtem - válaszolta hamis mosollyal Simon. - Én simán csak Ashton egyik volt osztálytársa vagyok. Plátói a kapcsolat.
- Oh, de még mennyire Simon - hagyta rá. - Rendelnilni szeretnék.
Simon a monitorhoz sétált és várakozva pillantott ránk. Ashton nem válaszolt, ezért Simon lenézett a pultra.
- A szokásos? - nyomkodott a monitoron.
Ash beleegyezően bólintott, én pedig zavartan pislogtam Ash felé. Szerencsére Simon látta a zavarom, mert egyértelműsítve mindent, megszólalt:
- Két, akarom mondani, három Cola. Az egyik Zeros.
Ash ismét bólintott, majd levette rólam a kezét. A vállamtól fogva taszított egyet rajtam. Vettem az adást. Elindultam, de fogalmam sem volt merre.
Ashton végül kézen ragadott és összefűzte az ujjaink. A mosdók felé tartottunk.
- Nem kell pisilnem - erősködtem fojtott hangon.
- Azért megpróbálhatod.
Belökte a wc ajtaját és előre engedett. Amint becsukódott az ajtó, dühösen szembefordultam vele.
- Mi lehet olyan fontos, hogy elrángatsz a wc-re? - szegeztem neki a kérdést. - Miről van szó?
Ashton az ajtónak dőlt. Karba fonta a kezét. Istenem, annyira képes volt bűntudatot ébreszteni bennem. Próbáltam állni a sarat. A tükörhöz sétáltam, hogy szemügyre vegyem magam.
- Tényleg nem tudod? Kétlem.
Hátra pillantottam a vállam fölött.
- Persze, hogy nem tudom. Elbűvölő voltam. Nem is értem, hogy mi bajod.
Ashton ellökte magát az ajtótól és mellém sétált. Ártatlanul pislogtam rá.
- Megőrjítesz - morogta, lehajolt, hogy megcsókoljon. Ráérősen csókolt meg. Bosszantóan finoman. Pipiskedtem, hogy felérjem.
- Valaki, de mohó - jegyezte meg mosolyogva.
- Pofa be - morogtam és hagyta, hogy megcsókoljam. Nagyszerűen megúsztam a letolást. Már nem is nem is tűnt Penny olyan szörnyűnek.
A beszélgetés hátra levő részében próbáltam visszafogni magam. Még mindig voltak fenttartásaim, de nem ráncoltam a homlokom mindenre, amit Penny mondott.
- Képzeljétek vega lettem - mesélte boldogan.
Ashton belekortyolt a Colájába.
- Liv is vegetáriánus.
Egyszerre kapott két csúnya pillantást. Pennyvel összevillant a tekintetünk, és ő finoman jelezte, hogy lehetek az a szerencsés, aki letolja - akarom mondani - felvilágosítja Asht.
- A kettő nem ugyanaz - magyaráztam. - Én eszem tojást és más állati eredetű kaját. Penny viszont nem. Már nem.
Ashton fintorgott, majd Penny felé fordult. Nem fogtam Ash kezét, sőt még nem is nagyon érintkeztünk, csak, hogy ne zavarja Pennyt. Tudtam, hogy fordított esetben én sem szívesen akarnék csókbajnokságot nézni. Sőt nem szívesen lennék fordított helyzetben sem.
- Mondd, akkor hogyan fogunk szalonnát és tojást reggelizni ezentúl? - vágott fontoskodó képet Ash. - Térj vissza hozzánk, a földre.
Penny nem tűnt különösen meghatottnak. Már immunis lehetett rá, a gondolatól keserű lett a szám.
- Majd legfeljebb eszek salátát - vonta meg a vállát. - Nem a kajáért szerettem a Click-ben reggelizni, hanem a társaságért.
Sietve nyúltam a Colám után. A számba vettem a szívószálat és úgy kortyolgattam a megmelegedett maradékot. Csendben hallgattam, hogy Ashton és Penny milyen élénken csevegnek. Nem igazán figyeltem egészen két rohadt mondatig.
- Liv, lenne kedved valamikor találkozni? Jó lenne, ha segítenél nekem ezzel az új étrendemmel - mosolygott rám reménykedve Penny.
Felpillantottam a poharamból. Ashton jelzett, és átvette a szót.
- Naná, hogy találkozunk - élénkült fel Ash.
Penny oldalra biccentette a fejét.
- Ashton, te nem jössz. Nem hívtalak. Csak Livet hívtam... - mosolygott negédesen rá.
Ashton szomorú arcot vágott. Ha én mondtam volna ilyet tuti veszekedésbe fulladt volna. Kis csodálattal bámultam Pennyre. Új fényben tűnt fel. Kicsit irigykedtem rá, de csak egy egészen picit.
- Tehát? - fordult felém ismét várakozóan.
Kelletlenül, de végül bólintottam.
- Nagyszerű! - tapsikolt örömében. Felállt és mi is követtük a példáját. Ashton elment fizetni én pedig feszülten vártam, hogy visszatérjen. Nem akartam kettesben lenni vele.
- Nagyszerűen fest - jegyezte meg Ashton után nézve. Majd felém pillantott. - Jesszus! Nehogy félreértsd! Én csak arra gondolok, hogy annyira jót tettél neki. Soha sem gondoltam volna, hogy Becca után valaha is helyrejön - mondta és az ajkába harapott.
- Becca? - kérdeztem bizonytalanul. Soha sem hallottam még, hogy Ashton említette volna.
Penny rájött, hogy épp valami bizalmasat osztott meg velem, így egyet legyintett.
- Mindegy. Örülök, hogy találkoztunk - váratlanul átölelt. Dermedten viszonoztam az ölelését.
- Bocs, tudom, hogy nem vagy ölelkezős és érzelgős típus. Mondta Ashton. De én már csak ilyen vagyok - kuncogott és elengedett.
- Találkozunk Little Bayben - búcsúzott és olyan kecsesen ellibbent, ahogy érkezett. Ashton mögém lépett és átölelt hátulról.
- Mehetünk? - tette fel a kérdést. Bólintottam. Túlságosan zavart, hogy Penny ennyire közvetlen és nem olyan, mint akinek elképzeltem. Szerettem volna, ha teljes szívemből utálhatnám. Azonban éreztem, hogy kedvelem, még ha nem is akarom beismerni. Felsóhajtottam.
- Na és mi lesz a kifogásommal? - kérdeztem rémülten, amikor Ashton kirakott a házunk előtt.
Ashton kihajolt az ablakon és puszit nyomott az arcomra.
- Sok sikert, az igazolást megoldom, a többi a te dolgod - kacsintott rám huncutul csillogó szemekkel. Még mielőtt tiltakozhattam volna elhajtott. Dühösen bemutattam a távolodó autónak. A ház előtt elidőzve a sztorimat próbálgattam. Mély levegőt vettem és beléptem.
Légy természetes, ismételgettem magamban.
Olyan természetesen viselkedtem, mint egy hal a sivatagban. Senki sem kérdezett rá, hogy miért hullik homok ki a cipőmből, vagy, hogy miért van tengert idéző illatom. Mind annyira elfoglaltak voltak, hogy észre sem vettek, amikor megérkeztem. Megkönnyebbülve sétáltam fel az emeletre. Katy rám nézett a nyitott ajtóból. Nem mondott semmit, de a pillantása elárulta, hogy tudja, hogy tilosban járok.
Kövi részt!!
VálaszTörlés