Párkeresés

- Viszont a bulira meghívottak jöhetnek, azonban azt már ti intézitek. Mi helyet biztosítunk a gyönyörű ünnepiségnek, nem adunk helyszínt a vonaglásnak és az italnak.

Mérgesen huppantam le a helyemre. Kifújtam a levegőt, nem törődtem Jenna boldog ujjongásától, sem Luke vigyorával, aki nagyon is élvezte, hogy mennyire kiakadtam. Calum is lesújtott volt akárcsak én. Felváltva átkozódtunk, vagy nyavalyogtunk. Ha nem ismertem volna Luke-ot, akkor biztosan azt mondtam volna, hogy örül a bálnak.

- Mit vigyorogsz Lucas?! - kérdezte ingerülten Calum, mire Luke nevetni kezdett. Kettőnkre mutatott.

- Elképesztően nevetségesek vagytok.

Jennára néztem megerősítésért, ő pedig buzgón bólogatott. Összefontam a karom, és keresztbe tettem a lábam. A fenébe, nem akarok bálozni.

- Calum lesz a párom - jelentette ki Jenna, amikor épp kiléptünk az utcára. Megmarkoltam a táskám pántját, és Calumra meredtem.

- Nem úgy volt, hogy nagyon nem tetszik a  dolog? - vontam kérdőre. Válaszul megvonta a vállát.

- Már kihozom a legjobbat, ha lehet. Jenna nem igazán fogja bánni, ha megtaposom.

Calum Jennára kacsintott.

- Én a te lábaid miatt aggódnék - vágott vissza.

Nagyszerű. Már egyedül átkoztam a bált.

Ashton a vállam cirógatta, miközben a bálról panaszkodtam. Mosolygott rajtam.

- Ha azt mondod, hogy neked király volt, kitekerem a nyakad! - figyelmeztettem és elhúzódtam mellőle, egyenesen a szemébe nézve.

Ashton arcáról nem hervadt le a mosoly, még akkor sem, amikor indokolatlan féltékenység lett úrrá rajtam.

- Kivel táncoltál, hogy olyan jó volt? - zsörtölődtem. - Ne vigyorogj!

Ashton arcán megjelentek a gödröcskék. Megfogta a vállam és lenyomott az ágyra. Fölöttem hajolt.

- Olivia, ne csináld! - suttogta a szemembe nézve. - A bál, része a végzős létnek. Törődj bele! Te is jól fogod érezni magad, és ne ráncold az orrod, mert tudom, hogy ezt fogod mondani. Kivel fogsz táncolni? Beosztottak már?

Beosztás?  Nem említettek beosztást. A párok egymás közt döntik el. Azt hittem, hogy ennél rosszabb nem lehet, akkor tévedtem.

- Nem még nem tudok semmit, a héten fogják elmondani a részleteket - válaszoltam kitérve.

Tényleg nem tudtam mást azon kívül, hogy egy hónap múlva leégetem magam, egy undorítóan habos fehér ruhában.

Mindenki olyan boldog volt a bál említésére, hogy egyszerűen már zavaró volt. Erről csacsogtak a folyosókon, erről beszéltek a tanárok. Otthon, a vacsora alatt is nem hallottam egyebet, hogy milyen jó lesz, és milyen szerencsés vagyok. Még azt is hallottam, amit nem akartam.

- Én sajnos nem vehettem részt rajta - mélázott el anyám. - Már akkora pocakom volt, hogy nem fértem volna bele a kiválasztott ruhámba. Oh, de kár, hogy kihagytam.

A vacsorát forgó gyomorral fejeztem be. Nem akart anyám megsérteni, ismételtem magamnak, de amikor egyedül maradtam. Akkor csak sírni kezdtem. Miattam nem élvezhette a bált. Miattam volt, annyi keserű pillanata. Miattam, házasodott össze az apámmal, és miattam is váltak el. Ha nem lennék, minden a legnagyobb rendben lenne. Anyám, a nála huszonöt évvel fiatalabb lányának mutatná, a végzős bálon készült képeket, amikor ő is sorra kerülne, és nem azt siratná, hogy tönkretette a nagy napot.

Persze, ezután rohadt dühös lettem magamra, mert hagytam, hogy felzaklasson és magamra, mert magam hibáztattam. Ha figyelt volna, akkor nem esett volna teherbe 20 évesen. Nem kellett volna férjhez mennie, és nem kellett volna elválnia. Aznap, átéreztem Ashton helyzetét. Nagyon akartam bántani valakit. Ő magát, én pedig a falat.

***

- A próbák két órásak - vette át a szót Sarah. Minden végzős a terem padlóján ült. - Egy hónap alatt kell megtanulni és begyakorolni a táncot. Heti három alkalommal lesz próba, hattól nyolcig. Kérlek titeket, hogy válasszatok párt a hét végéig. Ennyi volt mára srácok.

Összecsapta a tenyerét és el is tűnt. Láttam, hogy néhányan párba alakulnak, és megbeszélik az egész dolgot. Nem vártam meg, amíg Jenna elszakad Calumtól, egyedül indultam haza.

Ashton a falnak dőlve várt. Amint leviharoztam, a nyakába ugrottam.

- Mi a baj? - kérdezte a hátam dörzsölgetve.

Lábujjhegyre álltam, mélyen beszívtam az illatát.

- B-Á-L - válaszoltam a nyakába dünnyögve.

Éreztem, ahogy rázkódni kezd a teste a nevetéstől.

- Oh, azok a csodás gimis évek - suttogta a hajamba.

Válaszul megcsíptem.

Ha azt hittem, hogy sokan nem örülnek a bálnak, akkor tévedtem. A hét vége felé, pontosan pénteken, már a legtöbb végzősnek volt táncpartnere. Helyesbíttek, volt tíz ember, akiről biztosra tudtam, hogy nem volt még párja. Ebből hat lány volt. Maradt négy srác. Mivel senki sem kérdezte meg, hogy lennék-e a párja, olyan megkeseredett voltam, hogy szó szerint letámadtam Ethant a folyosón. Könyörögtem, hogy legyen a partnerem.

- Hm? - billentettem oldalra a fejem, és próbáltam hatalmas szemekkel nézni, hogy beadja a derekát.

Ethan hátrahőkölt. Látszott rajta, hogy küzdd, végül beletúrt a hajába.

- Figyelj Liv... Nem arról van szó, hogy nem akarok, elhívnálak, de... - a mondata közepén elakadt, mert megérkezett Luke Hemmings. Biccentett Ethan-nek és megállt mellettem. Érdeklődő tekintettel nézett a zavarban levő Ethan-re.

- Igen, Ethan? - kérdezte ál kedvességgel. - Mit szeretnél mondani?

- Semmit - rázta meg a fejét, és lelépett.

Csúnyán néztem Luke-ra. Mindig keresztbetett, mindig.

- Seggfej - tagoltam. - SEGG. FEJ.

Luke szája sarka gúnyosan felkunkorodott.

- Tényleg Ethan-nel akartál táncolni? - kérdezte lenézően.

Elszakadt a cérnám.

- Oh, mindenki nem lehet Luke Hemmings! - vetettem oda. - Piercing, sötét ruhák, menő zenekar, és népszerűség. Maga az amerikai Álom - gúnyolódtam plafonra emelt tekintettel. - Tudod mit? Nem mindenkinek lesz párja a táncon. Fogadni merek, hogy a drágalátos kis Rebeccával táncolsz. Dupla Amerikai Álom.

- Liv, te vagy a párom - szakított félbe. - Azt hiszem, hogy élvezetes volt nézni, ahogy kétségbe esel, azonban Ashton annyira szeret, hogy azt mondta, hogy ne idegesítselek, mondjam el, hogy miatta nem találtál párt.

- Tessék?!

- A barátod megkért, hogy intézzem el a potenciális társakat - villantott rám egy mosolyt. - Azt hittem, hogy eléggé egyértelmű lesz, ha megbeszélem az első öt próbálkozóval, de hát... Ethan állt a legközelebb, hogy tényleg a párod legyen. Ashton biztos volt benne, hogy annyira makacs vagy, hogy nem kérdezel rá. Tévedni emberi dolog. Nos, akkor társam, remélem boldog vagy.

Mondani akartam valamit. Szólásra nyitottam a szám, de egy hang sem jött ki a torkomon.

- Ne köszönd meg - lökött meg.

- Hahh, várj rá - bemutattam neki és ott hagytam.

Amint hazaértem sikeresen összevesztem Katy-vel, anya szeme láttára. Nem nagyon foglalkozott azzal, hogy Katyn az egyik pólóm van, még pedig úgy, hogy el sem kérte. Le akartam tépni róla, de anyu előtt még sem tehettem semmit, azon kívül, hogy szitkozódtam egy sort.

Tényleg nem akartam Ashtonnal is veszekedni, de amint meglátta, hogy az ajtóban állok vigyorogva fogadott.

- Kösz, hogy kicsesztél velem - közöltem Ash-sel. Próbálta magába fojtani a vigyorát, de láthatóan nem ment neki.

- Ohoho, ne vigyorogj, te köcsög - folytattam a hisztit. - Mikor akartad elmondani, hogy Luke lesz a párom? Luke...

Megdörzsöltem a halántékom. Leültem a kanapéjukra.

- Szeretem, ha dühös vagy - nevetett Ashton.

- Igen? - kérdeztem dühösen vissza.

- Igen, nagyon - mosolygott. Leült mellém és magához húzott.

- Engedj el - taszítottam el magamtól, sikertelenül.

- Tényleg haragszol?

- Dühös vagyok - tértem ki a kérdés elől.

Ashton elengedett, én pedig szerettem volna nagyon fejbe vágni magam.

- Akkor tudod, hogy dühterápia következik... - rám kacsintott. Megfogta a kezem és felhúzott a kanapéról. A csípőmre tette a kezét. Annyira magához húzott, hogy az orrunk összeért. Megcsókoltam.

- Gyere a szobámba - suttogta elválva az ajkaimtól.

Megráztam a fejem.

- Nem akarok... - kezdtem bele. Ashton közbe vágott.

- Shh. Csak a terápia egyes fokozata jön - kifújtam a levegőt, mire hozzátette. - És, ha nagyon szépen kéred, a kettes is jöhet.