Maradtak

Köszönöm a megjegyzéseket, a pipákat és a 44 feliratkozót! Várom a véleményetek, mint mindig. További szép hetet, hamarosan itt a következő kedd :)

– Maradtak? – kérdeztem meglepetten. – Mégis mi a francért? Egyáltalán hol voltatok?

Calum megvonta a vállát. Nem voltam elégedett a válaszával. Lebiggyesztettem az ajkam és a táblára meredtem. Senki nem mondd semmit. Kezd elegem lenni.

Végül felálltam. A táskámba sepertem a füzetem és a könyvem. A vállamra lendítettem a táskám és kisétáltam az osztályból. Nem néztem vissza. A folyosók már üresek voltak, csak épp a töritanár sétált a terem felé. Irányt változtattam. Gyorsabb tempót diktáltam, hogy ne fussak bele senkibe. Amikor kiértem kifújhattam a levegőt. Szarok mindenre. Na, jó, még sem, de akkor is.

– Basszus hová mész? – rontott ki az ajtón Calum vállán a táskájával. Ahogy lesietett a lépcsőn, a hátához csapódott a táska. Felvont szemöldökkel néztem rá. Beletúrt a hajába.

– Mit keresel itt?

Calum sokat mondón elvigyorodott.

– Nem hagyhatom, hogy egyedül lógj. Rosszat tesz a hírnevemnek.

Nem volt kedvem ellenkezni, vagy elküldeni. Örültem, hogy nem egyedül fogom eltölteni az időt, kettőig.

– Akkor megyünk? – igazítottam meg a vállamon a táska szíját. – Vagy itt állunk és megvárjuk, amíg valamelyik tanár kijön és visszavisz?

Calum előhúzta a telefonját. Üzenetet írt, majd felnézett.

– Megvárjuk Luke–ot – mondta, és visszacsúsztatta a zsebébe.

Megforgattam a szemeim. Calum miért is menne Hemmings nélkül valahová? 

Luke ekkor lépett ki az ajtón. A táskáját csak a fél vállára vette fel, és úgy sétált le a lépcsőn, mint egy modell. Az arca komor volt, majd amikor körbejáratta a tekintetét észrevett minket, elmosolyodott.

– Szasztok! – köszöntött. Mellénk sétált és végre elindultunk. Valahová. Fogalmam sem volt, hogy merre, mivel nem akartam kérdezősködni. Hallgatag szenvedő voltam. 

– Sikerült kijutnod? – kérdezte meg Cal, Luke felé fordulva.

– Miért ne sikerült volna? – kapcsolódtam be. 

Luke szája mosolyra görbült.

– Angol irodalomról nehéz kijutni – válaszolta, mire homlokráncolva néztem rá. – Főleg, ha a tanárnő is bent van.

Megcsóváltam a fejem. Luke javíthatatlan. Volt egy olyan érzésem, hogy a tanárnő nem lehetett valami boldog.

– Merre menjünk? – fordult Luke, Cal felé.

Calum megvonta a vállát. Ismét a telefonjával babrált. Hirtelen késztetést éreztem, hogy megragadjam a telefont és felhívjam Ashtont. Mintha Calum érezte volna felnézett, kérdő pillantást vetett rám. Amolyan "Odaadjam?". Válaszul megráztam a fejem. Makacs voltam, de még mennyire. Eszem ágában sem volt magyarázkodni, vagy bocsánatot kérni. 

– Menjünk a Slang–be – javasoltam Calum szemébe nézve. Bólintott, és Luke-hoz fordult.

– Megyünk oda.

Luke megállt. Calummal furán meredtünk rá.

– Úgy érted te is jössz? – nyomta meg a te szót, rám nézve. Meglepettnek tűnt. Értetlenül meredtem rá. Már azt hittem, hogy egyszerűen visszazavar az iskolába, és kijelenti, hogy nincs mit velük keresnem.

– Nem fogok hazamenni... – az órámra pillantottam. – ..egy órakor. Világos? Nem muszáj jönnöd – vetettem oda lekezelően.

Luke–ról lepattant a nyers hangom, és csatlakozott hozzánk. A Slang pár utcányira volt, a logós diákok törzshelye volt. Tömény cigi füst és energiaital szag hatotta mindig át. Pillanatnyi kétellyel töltött el, hogy büdösen érek haza akkor mi lesz a reakció. Annyira zavart Ash, hogy még ezt is a tudatom mélyére löktem. Ráértem később is foglalkozni ezzel. Amint beléptünk, rögtön a hátsó, félreeső részbe mentünk. A Slang dugig volt, azonban, ahogy megérkeztünk a társaság összehúzódott. Senki nem akart nagyobb helyet elfoglalni, mint amennyi neki járt. Talán, ha Luke–ot és Calumot nem ismeri mindenki, akkor fordulhattam volna is meg. A fal mellé ültem, a jobb oldalamra Calum, velem szembe pedig Luke ült. A falon lévő tévéből egy Rihanna szám szólt. Rühelltem, de ahogy elnéztem a társaság többségének tetszett, így igazán nem pattanhattam volna fel, hogy adót váltsak. Ehelyett a menüt néztem.

Még mielőtt a feléig elértem volna, megjelent a pincérsrác. Unottan állt és várta, hogy végre valamelyikünk megmondja, mit kérünk. Látszott rajta, hogy utálja a munkáját. Kis taknyos kölyköket szolgálok ki, egyetemi diplomám van! Én nem erre készültem – sugallta a tekintete. Nagyon szerettem volna, ha nem rontok a helyzeten, de fogalmam sem volt, hogy mit fogok rendelni.

– Három energiaital – szólalt meg Luke. A srác bólintott és már el is tűnt. Ennyit a válaszképtelenségről. Néha felesleges tépelődni a dolgokon.

– Mesélnétek a hetetekről? – raktam vissza a menüt. Hátradőltem és úgy néztem a fiúkra. Nem válaszoltak, mintha valami titkot rejtegetnének. Még kíváncsibb lettem. Ismét rá akartam kérdezni, amikor megjelent a kiszolgáló három fémdobozos energiaitallal. Letette elénk, és már ott sem volt. Három különböző színű szívószál hevert az asztalon. Egy sárga, egy kék és egy rózsaszín. Még mielőtt kimondhattam volna, hogy melyik kell, a srácok már a kezükben tartották. Luke a kéket, Calum a sárgát. Csüggedten meredtem a rózsaszínre. 

– Nekem a sárga kell – mondtam, mire Calum összehúzta a szemöldökét. A kezében tartott szívószálra pillantott. – Vagyis kérném.

Próbáltam a jobbik énemmel elérni a dolgokat. Tudhattam volna, hogy nem válik be. Mintha mi sem történt volna, kinyitottam az energiaitalt, mélyen beszívtam az édes illatát. 

A figyelmem lekötötte, a buborékok sokasága. Imádtam a széndioxid pezsgését, ha Jenna itt lett volna, felhúzta volna az orrát, és kijelentett volna, hogy undorító ez a lötty. Valahol egyetértettem vele, de nem volt annyira borzasztó.

Egy sárga szívószál került a látóterembe. Felnéztem. Calum tartotta az orrom előtt. Azt hittem, hogy szórakozik, de amint érte nyúltam nem húzta el. Luke–ra néztem, vigyorogva figyelt.

– Mi van?! – kérdeztem. Kibontottam, és az italba csúsztattam.

– Túl egyszerű boldoggá tenni – válaszolta. – Ashtonnak mégsem sikerül.

Calum nevetni kezdett. Az asztalra szegeztem a tekintetem. Figyelmen kívül szerettem volna hagyni a szurkálódását.

– Miért nem bontottad még ki? – biccentettem a szívószála felé.

Luke a kék műanyag darabra nézett. A kezébe vette az energiaitalt, és a szájához emelte.

– A lányok isszák szívószállal – válaszolta, majd belekortyolt. Esküszöm, hogy hallottam, amint a piercingje hozzáér a dobozhoz. A terem viszonylag csendes volt, addig, amíg egy srác be nem lépett. Ahogy körbenézett megakadt a kis társaságunk tagjain. Elvigyorodott.

– Hemmings és Hood! – rikkantotta. Amint észrevett, hozzátette. – És egy lány.

Kezet nyújtott Luke–nak és Calumnak. Megrázták, de nem tűntek boldognak, vagy lelkesnek. Hasonló hűvös viselkedést vettem fel. A srác a másik asztalhoz ült le, de annyira közel volt Luke–hoz, olyan volt, mintha velünk ült volna. Pár pillanatig az asztalánál ülőkkel beszélgetett, de hamar felénk fordult.

– Haver, hallottam, hogy kicseszett jók voltatok Gosfordban. Az unokatesóm elment a koncertetekre. Elloptad haver, a csaj szívét – veregette vállon Luke–ot. Luke kényszeredett mosollyal válaszolt.

Calum kinyújtózott. Megböktem az oldalát.

– Hol voltatok?

Calum halkan válaszolt.

– A környéken. Pár városban felléptünk. Nem nagy ügy. Szerintem Ashton említette – mondta lazán.

– Nem – válaszolta. – Milyen volt?

– A pasidra vagy a bandára vagy kíváncsi? – vonta fel a szemöldökét.

– A bandára – mondtam.

Calum elvigyorodott, hátradőlt, és a lábait keresztbe tette. 

– Sok csaj volt. Mind dögösek voltak. Alig lehetett őket levakarni... Ashtonnak igazán szerelmesnek kellett lennie, hogy elvonult, mint egy szerzetes...

Calum harsányan nevetni kezdett. Sejtem, hogy rajtam. A mondandója első részétől egészen érdekes lehetett az arcom.

Válaszul vállon taszítottam. 

– Cal, Ash miért maradt?

– Michael is maradt – mondta terelve a témát. Ivott pár kortyot. Nem fordult felém, inkább a szemben ülőket figyelte.

A srác, épp előhúzott egy csomag cigit. Felpattintotta a tetejét és Luke felé nyújtotta. Luke megrázta a fejét, azonban Calum elvett egy szálat. A srác hirtelen felém nyújtotta. Pár pillanatig haboztam, de végül kihúztam egyet.

Luke arca megnyúlt. Calum tüzet kért, és meggyújtotta. Felém fordult, a kezembe nyomta a gyújtót. Pillanatok alatt lángra kapott a vége. Visszanyújtottam a srácnak a gyújtóját.

– Nem most kellene elkezdeni – szólalt meg Luke.

Elmosolyodtam. Szívtam egy mélyet és szembe fújtam vele. Calumot mulatatta a jelenet, Luke–ot már kevésbé.

– Ashton nem lesz boldog – morogta villogó szemekkel.

– Hagyd egy kicsit lógni – torkolta le Calum. 

– Nem érdekel Ashton – forgattam az ujjaim közt a szálat. Leráztam a végéről a hamut.

– Megértem, hogy néha miért akad ki tőled – vágta a fejemhez. – Rohadt bosszantó tudsz lenni.

– Ne zavarjon téged ez – vágtam vissza élesen.

A srác itt látta jónak, hogy csatlakozzon a társaságához. Elbúcsúzott, mintha távoznánk és visszafordult.

– Már, hogy a francba ne zavarna, ha nem képes úgy végig csinálni egy hetes turnét, hogy ne essen szét? Kiakad, mert nem ér el. Kiderül, hogy elintézted, hogy szobafogságot kapj és akkor a szemére hányod. Liv, nem szórakozhatsz kedvedre. Nem stabil érzelmileg, világos? Ha így folytatod, akkor tönkreteszed.

Nagyon szerettem volna a csinos kis pofikájába nyomni az égő cigit. Ehelyett a tálcába nyomtam el.

– Ez nem volt szép – csóválta a fejét Calum. Felállt. – Jössz?

Rám nézett. Bólintottam. Ott hagytuk Luke–ot.