Karácsony áprilisban

Boldog karácsonyt! Ez az én ajándékom nektek ♥


- Imádom a karácsonyt – szólaltam meg, amikor a tévében megláttam egy filmet, ami erre emlékeztetett. – Imádom a havat is.

Ashton nevetni kezdett. A ropogós nevetése mosolyra kényszerített. Nevetséges voltam.

– Meglepő, de én is szeretem. Csak kár, hogy itt karácsonykor az idő közelebb van a strandoláshoz, mint a hógolyózáshoz. Lemehetünk a partra, úszunk egyet és utána ajándékot bontunk.

Felsóhajtottam. Mindig is irigy voltam, amikor láttam a tévében, hogy havazik az államokban, vagy Európa egyes részein. A filmekben mindig hatalmas pelyhekkel hullt, fehérbe öltöztetve a karácsonyt. Egyszer voltam meglátogatni anyával a barátnőjét Michelle–t, karácsonykor. Akkor láttam életemben először igazi havat. Nehéz volt betelni vele. Kinyújtottam a nyelvem, és így kergettem a hópelyheket. Belefeküdtem, hógolyóztam, jégcsapokat nyalogattam, na meg megfáztam, úgy hogy többet nem mehettem ki játszani.

– Az emberek fel sem fogják, hogy milyen szerencsések . – Gondolom, senkinek nem okoz olyan nagy örömet, amikor esik. Visszaemlékezve Michelle folyamatosan háborgott az utak, és a lezárt iskolák miatt. Én soha nem untam volna meg.

– Igazad van. – Ashton megcsókolt, és magához szorított. – Én is rohadt szerencsés vagyok.

Rám mosolygott.

Eszem ágában sem volt, hogy ismét Jennára hivatkozva ne otthon töltsem az éjszakát. Ash anyukája, Lauren és Harry, elmentek Anne barátnőjéhez látogatóba, Leah–hoz, hogy vele és a velem, egykorú lányával töltsék a hétvégét. Ashton áthívott filmezni. Tudtam, hogy filmmaraton lesz ismét, mert egyikünk sem tudott belealudni, így hajnalig fent voltunk. És akkor utána még haza kellett jönnöm. Így elszántan véghez akartam vinni a tervem.

Halál komolyan leültetettem anyut, az asztalhoz és előálltam az ötletemmel. Az arca megnyúlt, és elsápadt.

Próbáltam nem visszavonulót fújni.

– Ott szeretnél maradni? – kérdezte, mintha nem jelentettem volna ki elég világosan, hogy mit szeretnék. Ehelyett visszanyeltem a megjegyzésem és bólintottam. Nagylelkűen kihagytam azt a részt, hogy csak mi leszünk ott, egyedül, de sejtettem, hogy egyből nemet mondott volna. Hiába magyaráztam volna, hogy nincs miért aggódnia, egyből a legrosszabbra gondolt.

– Nem hiszem, hogy jó ötlet Olivia – dörgölte a halántékát. Fáradt volt, és reménykedtem, hogy ha elég kitartó vagyok, beadja a derekát. Rég voltam ennyire határozott és reménykedő.

– Filmezni fogunk. Nem akarok hajnalban hazajönni, mert ki nem állhatok éjfél után az utcán járkálni. Még ha Ashton is ott van. És nem foglak, mint egy taxit kirendelni, hogy gyere értem – tisztáztam.

– Ashtonnak van autója, nem? – Anyu meggyötört volt. De láttam, hogy attól még gondolkodni tud.

– Az anyukája elvitte – mondtam. – Kérlek!

Anyu felvonta a szemöldökét.

– Elvitte? Hová vitte?

Szinte a homlokomra csaptam az elszólásom miatt. Hülye vagy Liv, hülye! Mély levegőt vettem.

– Van kocsijuk, na... – forgattam a szemem, mint aki lebukott. – Csak ott szeretnék maradni.

– Akkor gondolom, nem kéred kölcsön az én kocsim sem... – döntötte oldalra a fejét.

Betudtam a fáradtságnak, hogy elnézett az elszólásom felett. Beleegyezett, és a lelkemre kötötte, hogy ne zavarjam Ash anyukáját, és vigyázzak magamra.

– Ash, van két meglepetésem – közöltem vidáman, amint ajtót nyitott. – Az egyiket elmondom, a másikat pedig megmutatom.

Ashton felvonta a szemöldökét. Izgatottan léptem be a házba. A táskám letettem a földre, és nekitámasztottam a kezem a  falnak. Le szerettem volna húzni a cipőm, de problémám akadt vele.

– Itt maradsz az éjszakára. Azt megmutatod, vagy elmondod? – vonta Ash magára ismét a figyelmem.

Az arcomról lehervadt a vigyor. Az egyik cipőt sikerült leszednem a lábamról, de a másik ott maradt. Annyira szorosra húztam a fűzőt, hogy szinte képtelenség volt levenni. Csalódottan felsóhajtottam.

– Azt akartam mutatni. Mondani meg azt, hogy honnan tudod?

Ashton a cipős lábamra meredt. Már feladtam, az ujjaim elgémberedtek a sikertelen próbálkozásaimtól. Ashton kézen fogott és a konyhába vezetett. A legközelebbi székre ültetett, majd letérdelt és megpróbálta lehámozni a lábamról a cipőt.

Élveztem nézni, ahogy Ashton ujjai fürgén járnak és a makacs fűzőt próbálják meglazítani. Ashton letörölte a kézfejével az izzadtságot a homlokáról. A haja a homlokára tapadt.

– Miért szorítottad el a vérkeringést a lábadban? – motyogta és megrángatta a lábam.

– Siettem – védekeztem.

Ashton nem győzött vigyorogni.

– Mire készültél Liv? Az emberek nem kötik be a fűzőt, hanem hagyják lógni, ha sietnek. De itt vagy te, aki elszorítod a vérkeringést a jobb lábfejedben. Ha kiszabadítlak, meg kell hálálnod – pajkos mosollyal felnézett rám.

– Nincs itthon senki – emlékeztetett, amitől fészkelődni kezdtem. Nagyszerűen szórakozott. Nem válaszoltam, így újra munkához látott.

- Honnan tudtad, hogy itt alhatok? – kérdeztem, amint eszembe jutott. – Nem válaszoltál.

- Anyukád felhívott – válaszolt. – Figyelmeztetett, mi történik, ha teherbe ejtelek…

Az arcom lángra gyúlt, nem mertem a szemébe nézni. 

- Mit mondtál? – kérdeztem rekedten.

- Hogy használunk gumit… – nevetett.

Az idegesítően hosszú haja a szemébe lógott. Viszketett a tenyerem, hogy odanyúljak megigazítani. Amíg Ashton dolgozott, a hajával játszottam.

Éreztem, hogy a lábam megszabadul, majd, hogy az átkozott cipő lekerül róla. Jó érzés volt, nagyon is.

– Köszönöm – lóbáltam meg a kissé zsibbadt lábam.

Ashton a térdemre tette a kezét.

– Mutatni szeretnék valamit – mondta halkan, mire felkaptam a fejem. A szemébe néztem, de nem láttam jelét szomorúságnak. Amikor utoljára mutatott valamit, akkor a szívem összetört egy kicsit. A pillantásom a kezére vándorolt, ami a szokástól eltérően csupasz volt. Egyetlen karkötő sem takarta el a bőrét.

– Olivia, most nem fogsz pszichopatának vagy depressziósnak nézni – mosolygott rám kedvesen és felállt. Felhúzott, majd felvezetett a lépcsőn.

– ... vagyis nagyon remélem – nevetett kiegészítve az előbbi mondatát.

Ahogy a szobához értünk, eszembe jutott a táskám.

– Várj – engedtem el a kezét. Lerohantam és a táskámért. Letérdeltem és kihúztam belőle a mikulássapkákat, és a hátam mögé rejtve visszasiettem Ashtonhoz. Nem nézett a hátam mögé, egyszerűen túlságosan lefoglalta a meglepetése. Belökte az ajtót, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Elindult az All I want for Christmas. Beléptem, Ashton szobája egy kis karácsony kapszula volt. Az új íróasztalát és az ablakpárkányát műhóborította, a szobája pedig narancs, mézeskalács és szegfűszeg illatot árasztott. Gyanítom a sarokban álló három gyertya volt felelős az illatért. A szoba meghitt volt, és tökéletes.

– Ashton... ez... – nem tudtam levenni a szemem az ágyat körbeölelő fénysor villódzó fényeiről.

– Szociopata? – kérdezte, mire megráztam a fejem. – Beteges dolog tavasszal ilyet csinálni...

Válaszul meglengettem a sapkákat előtte.

– Basszus nagyon össze illünk – nevetett zavartan Ashton.

– Zsák és a foltja.

Két filmet néztünk végig megállás nélkül. A karácsonyi hangulat sokkal jobban elragadott, mintha valójában az évnek épp azon napján. Éjfél múlt, amikor végre szünetet tartottunk.

Ash ágyán feküdtünk, a műhó pedig beleragadt a hajamba. 

– Honnan szereztél ennyit karácsonyi cuccot? – mutattam körben. – Áprilisban?!

– Hülyének néztek, amikor műhót kerestem – idézte fel nevetve. – Anyu végül kisegített. A padlásról leszedtük a díszes dobozokat, és találtunk egy kis zsák műhavat. Harry tavaly hóember akart lenni Halloweenkor, azonban nem ragadt meg rajta és letett az ötletéről.

Az orromba is ment, így tüsszögő roham szakította félbe a meghitt hangulatot.

– Allergiás vagy a hóra?

Kinyújtóztam.

– Nem, rád vagyok allergiás – öltöttem ki Ash–re a nyelvem. Válaszul megragadott és magához húzott.

Vártam, hogy mit fog tenni, de csak a szemembe bámult. Ash szemeiben az égősor fényei tükröződtek vissza.

– Van egy meglepetésem – suttogta.

Felvontam a szemöldököm. Ash elengedett, és lehasalt az ágyra. Az ágya alá nyúlt, nem sokkal később kihúzott egy apró szürke masnis dobozt.

– Ne már Ash erről nem volt szó...

– Csak egyszer van karácsony – nyújtotta át mosolyogva. – Boldog karácsonyt Liv!

– Neked is Ashton – elvettem a kis csomagot és átöleltem.