Ételmérgezés

Együtt ebédeltünk. Farkas éhes voltam, Brice pedig nem győzött csodálkozni. Már a második tál levesnél jártam. Rájöttem, hogy szinte két napja nem ettem semmit. Vagyis ettem, de a wc–ben landolt.
– Rosszul leszel Olivia – figyelmeztetett anyám, tíz perccel később.
Ahogy belegondoltam a  mennyiségbe, amit eltűntettem rájöttem, hogy valószínűleg  igaza lesz. Megköszöntem a részem és vártam, amíg elvonulhatok.
Katy is befejezte a táplálkozást, és ártatlan arccal érdeklődött felőlem.
– Debbie, voltatok orvosnál? A tegnap éjjel a wc fülé hajolva töltötte... reggel pedig úgy nézett ki, mint a mosott – sejtem, hogy nem más, mint a szar követte volna a mondat további felét. – zsepi. Mint a mosott zsepi.
Anyu bólintott. Részéről lezárult volt a beszélgetés.
– Ételmérgezés? – kíváncsiskodott továbbra is, mire összezavarodtam. Mire megy ki a játék? Így utólag belegondolva, az a pék süti, amit Ashton vett, nem volt a legfinomabb. Talán attól készült ki a gyomrom. Azonban Katyt nem nagyon érdekli az állapotom.
– Nem tudjuk – válaszolta, és rám nézett. – Ettél valami rosszat mostanában?
Legfeljebb a te főztöd.
Már nyitottam is a szám, hogy válaszoljak és elmondjam, hogy valószínűleg nem volt friss valami, amikor Katy megszólalt.
– Valaki látott ma a Rendelőnél – hadarta. – Nagynéni leszek?
Álcázott lelkesedéssel meredt rám. Brice álla leesett, anyu pedig nyugodtan válaszolt. Ha ettem volna, tuti a torkomon akad a falat és megfulladok
– A Rendelőben voltunk. Nem, nem terhes, vizsgálaton volt – felelte kimérten.
Katy lelkesedése lelohadt. Most már ő is kérvényezte az asztal elhagyását. A szépen manikűrözött körmeit idegesítően kopogtatta az asztalon. Anyu evett még csak, Brice is befejezte. Csend volt, egészen addig, amíg anyu hátra nem dőlt. A fogadott húgomra nézett.
– Katherine, jut eszembe, holnap elmegyünk mi is. Jó?
Katy arca falfehér lett. Abbahagyta a kopogtatást, abbahagyta még a légzést is.
– T–t–tessék? – krákogta.
Anyu előredőlt a székében, Brice–ra mosolygott. Katy apja egyszerre tűnt zavartnak, és olyannak, aki szívesen lenn máshol.
– Jó, ha rendszeresen vizsgálják az embert. Mert a végén, még meglepődik.
Keményen rám nézett, majd Katyre.
– Akkor, kettőkor várlak az iskola előtt. Mehettek. És Katy ma te mosogatsz.

Katy becsapta maga mögött az ajtót. Még egy óráig hallottam, hogy fel–le járkál a szobájában, majd elhallgatott. A szobája előtt elhaladva, hallottam, hogy telefonál. Sejtem, hogy épp tanácsot kér, vagy panaszkodik. Mérgelődve tértem vissza a szobámba. Egy hétig meg fogok halni. Egyedül leszek, és beleőrülök. És akkor akadt meg a szemem a laptopomon. Rávetettem magam és bekapcsoltam. Iszonyat lassúnak tűnt, amíg végre bekapcsolódott. Először a facebookba léptem be, és írtam Jennának. És akkor kopogás nélkül besétált anyu. Próbáltam nem összecsapni a laptopom, és az ágyam alá dugni. Anyu szeme megakadt a laptopon, és csípőre tett kézzel megállt a szóba közepén.
– Könyörgöm, ne vedd el – előztem meg. – Muszáj beszélnem Ashtonnal, és Jennával...
– Olivia, elviszem. Nem érdekel, nem fogom visszaszívni a büntetést. Soha ne könyörögj semmiért, ezt jól vésd az eszedbe!
Anyu kecsesen lehajolt, kirántotta a falból a laptopot, és elsétált vele.

Aznap éjjel pár órára tudtam csak lehunyni a szemem. A düh dolgozott bennem, és nem volt itt Ashton, hogy dühkezelési technikát alkalmazzon rajtam.
A hétvége a kilátástalanság jegyében telt el. Nem érkezett semmilyen infó sem a sakktehetségről, sem a banda bármelyik tagjáról. Nem könyörögtem a cuccaimért, és látványosan pufogtam. Katy többször az orrom alá dörgölte a telefonját, de amint emlékeztettem, hogy hétfőn jelenése van anyával  dokinál, elkomorodott és többé nem zaklatott. Szerencsére. Amilyen csalódott és ingerült voltam, biztosan a falhoz vágtam volna, és akkor érettségi után sem hagyhatnám el a szobám.

Hétfő reggel szinte kipattantam az ágyból. Rémálmaim voltak, és ez nagyszerűen beárnyékolta a napomat. Sőt az egész hetemet. Amint beértünk Brice–szal az iskolába, akkor jöttem rá, hogy milyen egyedül is fogok lenni ezen a héten. A folyosón menet, elátkoztam Jennát, és a hülye sakkversenyét. Amikor lehuppantam a Calummal közös helyemre csalódottan vettem észre, hogy még nincs ott. Teltek a percek. Az osztályterem lassan megtelt, a tanár pedig becsapta maga mögött az ajtót. Az óra letelt, de Calum sehol sem volt. Elképesztően vártam a matek órát, hogy tudjak beszélni, legalább Luke–kal. Azonban ő sem volt sehol. A matek tanárnőnek persze szemet szúrt, Jenna és Luke hiányzása is. Az osztály azzal viccelődött, hogy valahol együtt vannak.
– Hol van Hemmings? Beteg? – Rám sandított. – Olivia?
Nem figyeltem eléggé, mert a mondat sokkal hosszabbnak hangzott. Máshol jártam. Teljesen máshol.
– Öhm, igen ? – motyogtam magam elé.
Amikor felnéztem, a tanárnő szúrós pillantásával találkoztam.
– Merre van Luke Hemmings? – vonta fel a szemöldökét.
– Mégis honnan kellene tudnom? – kérdeztem ingerülten. Az osztály többi tagja abbahagyta a házi másolást, és a telefonozást. Suttogtak és mindenki rám meredt. Kényelmetlenül éreztem magam.
– Tanárnő, koncerteznek. Mind hiányzik. – Thomas karba tett kézzel hintázott a székén. A tanárnő felírta, hogy Luke és Jenna nincs jelen és zökkenő mentesen haladhatott tovább az óra. A suli a legjobb barátod nélkül szívás.
Alig vártam, hogy hazaérjek és lefeküdjek. Tudtam, hogy az utolsó testnevelés az utolsó tartalékom is kiszívja, így próbáltam motiválni magam. Rekordidő alatt átöltöztem, de így sem úsztam meg a többi lány pletykálkodását.
– Olivia? – Sarah épp lófarokba kötötte a haját. – Szakítottatok Ashtonnal?
Az öltözőben csend lett, mindenki lélegzet visszafojtva várta a válaszom. Sarah kiegyenesedett és végig futatta az ujjait a tökéletes lófarkán.
– Nem. Koránt sem. – Mosolyt villantottam, hogy meggyőzzem.
Sarah persze, nem volt olyan könnyen lekoptatható. Lehuppant a padra, mellém. Mocskos kis pletykapopulációnak örvendezhetett az iskolánk.
– Liv – olyan hangleejtéssel mondta ki, mintha egy gyereknek magyarázna. – Hallottunk ezt–azt...Igaz lányok?
A többiek bólogatva helyeseltek. Pislogtam párat.
– Szóval – Sarah ismét felvette a faggató stílusát. – Mit tett az a görény?
Megcsóváltam a fejem. Sarah persze, nem adta fel. Sértett, hogy Ashtont épp legörényezte.
– Amiatt szakítottatok, hogy elment arra a csajbulira?
Abbahagytam a cipőm bekötését és végre tényleg figyelni kezdtem.
– Penny bulijára pontosabban. Koncertezni mentek, és beszúrták annak a nagyribancnak a huszadik születésnapját – Carla a körmeit vizsgálta, fel sem nézett. A többi lányból kiszökött a szusz.
– Áucs, édesem. Penny már csak ilyen. Mindig megkapja, amit akar. Lássuk be, ez kiszámíthatatlan volt. Mégis csak srácok, tudjátok, hogy megy ez...Gyerünk ki, vár a tanár!
Sarah felszökkent, és kirobbant az ajtón. A többiek morogva követték Csak én és, Maya maradtunk ott. Sarah értett az őszinte dolgok kimondásához. Csak épp nem tudta, hogy hogyan mondja el azt.
– Sajnálom, Liv – nézett rám együttőrzően Maya.
– Nincs mit sajnálni – förmedtem rá. – Együtt vagyunk. Nem szakítottunk.
A reagálásom túl heves volt, láthatóan megleptem Mayát. Nem szeppent meg túlságosan, sejtem, hogy Sarah barátjaként, már megedződött.
– Szóval nem tudtál róla.
Maya felállt és egyedül hagyott a rohadt kételyeimmel. A tenyerembe temettem az arcom. Rohadt hosszú hét lesz...