Vigyázz rá

Elképesztő, hogy hat megjegyzés érkezett a plusz részre. Megéredemeltétek :) Jó olvasást! xx

– Lauren nyomás a szobádba – mondta Ashton. Látszott, hogy elfogyott a türelme. Anne szótlanul figyelte, ahogy lánya kifejezéstelen arccal mered a bátyjára, majd sarkon fordul és elviharzik. Percekig senki sem szólalt meg. Végül Ash törte meg a csendet.

– Anya tudod nélkülözni Livet?

Anne bólintott. Haboztam.

– Menj csak – mondta kedvesen, de mielőtt még meggondolhattam volna, Ash megfogta az alkarom és maga után húzott.

Felvitt a szobájába. Amint becsukta az ajtót megszólaltam:

– Ash?

– Sajnálom, komolyan. Fogalmam sem volt, hogy ennyire idegesítő tud lenni Lauren. 

– Hé, semmi gond. Már megszoktam.

Valójában megnyugtatásnak szántam, de Ash még dühösebbnek tűnt. Hozzám lépett és átölelte a derekam. Az állát, a fejem búbjára támasztotta.

– Épp ez, Liv. Hogy a francba bírod? Tudom, hogy Lauren még visszafogja magát, de Katy gondolom nem. Liv, én még csak bosszankodni sem láttalak igazán. Ő a húgom és szeretem, de néha a francba kívánom.

Mosolyra húztam a szám. 

– Olyanok nem bánthatnak, akinek ne engedem – suttogtam. – Ash nem érdekel, hogy mit mondanak. 

– Mit szeretnél nézni? – Ash lehuppant az ágyára és kezébe vette a távirányítót. A plafont bámultam, az ujjaimmal a hasamon doboltam. Sok film járt a fejemben, de nem tudtam volna egyet kiválasztani. Nem akartam romantikust, sem horrort. 

– Hé... – Ash ledőlt mellém és megkocogtatta a homlokom. – Kérdeztem valamit.

Ránéztem. Kihívón vonta fel a szemöldökét. 

– Hallottam – morogtam bosszúsan. – Csak nem tudok..

– Választani? – nevetett befejezve a mondatom. 

Bólintottam, mire megcsóválta a fejét. 

– Most mi van? – néztem rá. – Akkor mondd meg, hogy mit nézzünk, te!

Végül persze kiegyeztünk Bambiban. Na, abban sem csak úgy.

– Jesszusom Liv! Már ötször láttad! – ellenkezett. – Nem tudod már kívülről?

– Nem, még nem. Most fogom megtanulni.

– Lehetetlen egy lány vagy – csóválta a fejét és beindította a filmet.

– Lány vagyok – válaszoltam vigyorogva.

Felültem, Ashton egyik párnáját a fejem alá tuszkoltam, és elhelyezkedtem a körülményekhez képest, kényelmesen. Ash súlya alatt a matrac besüllyedt, ahogy mellém feküdt. Megfogta a kezem és hozzám bújt.

Ash szerintem nem Bambival volt elfoglalva. Néha amikor kérdeztem tőle valamit, akkor motyogott valamit, és ha ránéztem megcsókolt, pedig tudtam, hogy engem bámult.

– Olyan szomorú vagyok – sóhajtottam a végén, amint épp a konyhába tartottunk. 

Ash meglökte a vállam.

– Nem értem, hogy miért nézzük, mert meg hatodjára is.

– Mert jó.

A konyhába érve mindenki az asztalnál ült. Saláta, és pirítós. És sehol semmi hús. Kihúztam a Lauren melletti széket, mire Lauren elkezdte lapátolni magába a tányérján árválkodó paradicsomot. Sejtem, hogy ha tudná, hogy én vágtam, akkor nem enné meg. Figyelmen kívül hagytam, ahogyan próbál távol tartani és lehuppantam a székre. Harry izgatottan szúrta fel a villájára a paradicsomot. Ashtonra nézett, azzal az őszinte rajongásával. – Ashton tudtad, hogy a kenguruk nem tudnak visszafelé menni? Tudnak úszni, fára mászni, de visszafelé nem tudnak menni. Klassz nem? 

Ash nevetni kezdett.

– Nem, nem tudtam Harry. Majd, ha találkozom, eggyel meggyőződöm róla.

– Tegnap láttam egyet – szólalt meg Anne. – Elég morcos hangulatban volt.

– Akárcsak Lauren. – Harry kiöltötte a nővérére a nyelvét. 

Lauren mit sem reagálva a provokálásra evett tovább. Nem nézett fel a tányérból, csak a villáját bámulta.

– Vegyél Liv – biztatott Anne.

A vacsora kellemesen telt, még úgy is, hogy ahányszor megszólaltam Lauren olyan ellenséges pillantást vetett rám, hogy legszívesebben befogtam volna a szám, hogy ne bosszantsam. Ash végig csendes volt, talán Lauren haragja keltett benne bűntudatot. Lauren csak az anyjának és Harrynek válaszolt, nekik is csak egy szavas válaszokat adott. 

– Legközelebb is gyere el – búcsúzott Anne. – Ash siess haza. Elállt az eső, de bármikor rákezdhet. Vigyél ernyőt, nehogy megázzatok!

Anne eltűnt, hogy előkerítsen egy ernyőt, Harry épp elvonszolta Asht, hogy megmutasson neki, valami "elképesztően érdekes" dolgot. Egyedül ácsorogtam a bejárati ajtónál, amikor megjelent Laur. Kis híján szívrohamot kaptam, de csak a szemem rebbent a megjelenésére.

– Liv, én... – kezdte, és a földet bámulta.

Nem vártam meg, hogy folytassa. Habár nem bírtam Laurent, attól még nem éreztem volna jobban magam, attól, hogy megalázkodik előttem, a bátyja vagy az anyja kérésére.

– Lauren felesleges bocsánatot kérned. Én, megértelek, hogy Katy kicseszett veled, de én nem tettem semmit, tudtommal, amivel kiérdemeltem a viselkedésed. Nem engem zavar, hanem Ashtont. Én leszarom, hogy utálsz–e vagy sem, de ne állítsd a bátyád választás elé.

Lauren megrökönyödötten nézett rám. Kicsit túloztam és drasztikusan fogalmaztam, de úgy éreztem, hogy rá máshogy nem lehet hagyni.

Hallottam, Ash anyukájának a lépteit. Lauren habozott majd így szólt:

– Ne tedd, tönkre a bátyám kérlek. Soha ne bántsd meg, mert nem hiszem, hogy kibírná. Kérlek. 

Lauren elsurrant, még mielőtt az anyja visszatért volna. Anne a kezében egy hatalmas fekete ernyőt szorongatott. Talán az arcomon ülő kifejezés miatt kezdett el magyarázkodni.

– Sajnos a kisebb nem volt meg, így...legalább nem áztok meg.

Bólintottam, és elvettem. 

Ash pólója szinte betakarta a karom olyan hosszú volt, így nem iogazán aggódtam, hogy megfáznék. Úgy sejtettem, hogy a pólót már vissza sem kapja.

Ash is csatlakozott és végre kiléphettünk. Hazafelé sétálva, többször Ashre pillantottam. Mit értett Laur az alatt, hogy mégegyszer nem bírná ki?