Gyógyuló fél

Sajnálom, sűrű napom volt. Franc gondolta, hogy az első nap már tanulni kell...A rész, mint mindig előre meg volt írva, de időm nem volt bővíteni. Kritikán aluli ez a magyarázkodás, utálom, ha egy író ezt teszi. Bocsássatok meg a következő hosszabb lesz ígérem. Jó olvasást és várom a véleményeket, hogy mi lesz a folytatás xxx

Ash keze a levegőben lógott. Végig simítottam a begyógyult sebeken. Majd megfogtam a kezét és az asztalra fektettem. Olyan erővel szorítottam, hogy biztos elszorítottam a vérkeringését, de nem adta jelét. Nem tudtam mit kezdeni az érzéssel. Csalódott, dühös és szomorú voltam.

– Mikor hagytad abba?

 Ash kifújta a levegőt, ahogy végre megszólaltam. Olyan megkönnyebbültnek látszott. A szívem összefacsarodott arra a gondolatra, hogy mennyire hülye  erőszakos voltam. 

– Nem sokkal, amint megismertelek.

Ránéztem, nem hagyott nyugodni a gondolat.

– Tehát tetted, ezt magaddal, amikor már jártunk? – pontosítottam.

Bőven volt ideje begyógyulni, mert soha nem vette le a karkötőit. Bármikor megtehette volna és még nem is tudom. Megrémisztett a tudat, hogy amikor nem beszélgettünk, akkor esetleg megtette. Amikor egyedül volt.

– Abbahagytam – rázta meg a fejét. – Könnyebb a problémáimmal megküzdenem, mint akkor.

– Milyen problémák Ash? Sok embernek nehéz az élete, és még sem tesz ilyet. – Nem akartam rosszul reagálni a vallomására, de nem tudtam elhinni, hogy pont neki nehéz az élete.

– Liv, ezt nem értheted. Azt hittem megoldódik minden, de soha nem voltam elég erős, hogy megtudjam oldani. Magam hibáztattam mindenért.

– Miattam? – Nagyot nyeltem. A gondolat befészkelte magát a fejembe – Miattam történt ilyesmi?

Ashton lassan megrázta a fejét.

– És ezért hoztál ide is? Hogy elmondd? – Mutattam körbe. Elkeserített a tudat, hogy azért jöttünk ilyen csendes és kihalt helyre, hogy minél kevesebben lássák a reakcióm.

– Spontán volt. Anyád szerintem tudja. Nem akartam, hogy ő szembesítsen ezzel.

Így már értelmet nyert az is, hogy Katy miért nézett ki olyan elégedetten. Biztos a vacsora alatt vette észre, és elejtette anyának a morzsát. Ő még az első alkalommal megbizonyosodott róla, hogy igaz. Habár ennyi karkötőn nem láthatott át. Anyu minden konkrét bizonyíték nélkül hitt Katynek. Ez elég ok volt az elkomorodásra. Asht néztem, és elfogott a szomorúság. Mennyi alkalommal volt rám szüksége, és én nem voltam ott? Megcsókoltam. Az estén először. Egészen addig csókolóztunk, amíg meg nem jelent a pincér srác.

– Miattam abba ne hagyjátok – nevetett pimaszul. – A tálcáért jöttem és itt sem vagyok.

Ashton nevetett. Kipirult arccal és még a csóktól duzzadó ajkakkal bámultam a vidám Asht. A legszomorúbb emberek mosolyognak a legtöbbet.

A pincér a bögréket az asztalra tette, és elvitte a tálcát. Az eső egyre erősebben kopogott az ablakon.

– Haragszol rám?

Ránéztem. Még, hogy én haragudjak rá? Ennek az érzésnek a közelében sem jártam, inkább magam hibáztattam, hogy egy év alatt semmi jelét nem láttam, hogy Ashton ezt tette magával, vagy bárimkor is rosszul érezné magát a bőrében.

Épp eligazgatta a csuklóin a karkötőket. Minden ismét a helyén volt. Csak én nem. Mi, nem. Semmi sem változott és mégis minden.

– Nem, dehogy. Csak nem értettem, hogy miért nem vagy hajlandó elmondani az okát. Én azt hitem, hogy Katynek van köze hozzá. Sőt biztos voltam.

Ashton nekem dőlt, és a kezébe vette a tenyerem. Simogatta az ujjaim. Nem akartam elmondani, hogy már azt gondoltam, hogy Katy, Ash múltbéli titka. Valahogy nem akartam, hogy Katynek köze legyen hozzánk.

– Nyugi, semmi köze nem volt. Habár elárulok valamit. Tuti nem fogsz örülni neki.

És mégis tudni fogom, hogy mi.

– Muszáj? Olyan kellemesen kezdődött – nyavalyogtam, de nem gondoltam komolyan.

– Az élet nem mindig kellemes Liv.

Felhorkantottam. Persze.

– Nekem mondod? A te anyád utalt arra, hogy szakítsak veled, mert a végén én is erre a sorsra jutok? Vagy neked van egy olyan húgod, aki kész agybaj. Egy hárpia, aki mindig keresztbetesz, ha lehetősége adódik.

– Az utolsó stimmel – hümmögött a hajamba, mire elnevettem magam.

– Bökd ki – adtam be a derekam.

Meglöktem a vállammal. Felemelte a fejét a vállamról.

– Nos, én ismertem Katyt, még előtted. Laur legjobb barátnője volt.