Édesem

Szívesen várom a véleményetek

Lana xx

Nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel, így maradtam a rock együttes logós pólóknál, és a csőfarmernél. A szobámba készülődtem. Katy a frászt hozta rám. Egyszerűen ott termett mögöttem és ennyit közölt.

– Itt a lelki sérült barátod.

Még mielőtt válaszolhattam volna, vagy inkább hozzávághattam volna, elment. Lófarokba fogtam a hajam és lesiettem a lépcsőn. Anyu és Ash a nappaliban álldogáltak. Anyu mosolygott, de láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Amint észrevettek, mindketten elhallgattak.

– Hallom, hogy ma elvisz vacsorázni Ashton. – Anyu mosolyától görcsbe rándult a gyomrom. Ash felé fordult. – Vigyázz rá! És ne hozd haza túlkésőn.

Ashton bólintott.

– Mehetünk Liv? – Felém nézett. Anyu arcára volt írva, hogy el van borzadva a Liv becenévtől.

– Egy pillanat, csak... – Anyura néztem. – Kellene egy kis pénz. Iszok vizet, és akkor a konyhába odaadhatod.

Megköszörültem a torkom, hogy vegye az adást. Bólintott.

– Oh, nem, nem. Én, viszlek vacsorázni! – ellenkezett Ashton.

– Jesszusom – forgattam a szemem. – Hányszor engedtem, hogy valamit te fizess? Na, látod! Anyu várlak.

Besasséztam a konyhába. Anyu pár másodperccel később megjelent a pénztárcájával. Átnyújtott három bankjegyet, amit a zsebembe gyűrtem.

– Mi a baj? – kérdeztem halkan.

– Semmi, édesem. Érezd jól magad. Este beszélünk. – Rám mosolygott. Néztem, és próbáltam kiolvasni a megfáradt barna szemeiből, hogy mit titkol.

– Apával történt valami? – A pánik hirtelen tört elő. Tényleg szükségem van vízre!

– Nem, nem! – Anya arca falfehér lett, ahogy kiejtettem az apa szót. Töltöttem egy pohár vizet és felhajtottam. Kifújtam a levegőt.

– Akkor?

Nem akartam tágítani. Tudni akarom, hogy mi folyik itt.

– Édesem, semmi olyan, ami nem várhatna holnap reggelig.

Így hát megpróbáltam hinni, de mégis kiböktem.

– Ashtonról van szó?

Anyu arcára volt írva, hogy igen. Így hét csak annyit kérdeztem:

– Mi a – nagyot nyeltem. – Gond?

Vártam, hogy jön a kioktatás, de anyu csak ennyit mondott.

– Légy óvatos. Soha nem tudhatod, hogy mi fog történni. Nehéz dolog valakit a víz fölött tartani, mert lehet, ha megfulladsz, ha segíteni próbálsz. Így a legegyszerűbb, ha elúszol, és nem nézel vissza.

Ashton maga a tökéletes pasi volt. Elvitt egy hangulatos kis étterembe. A bejárat előtt voltunk, az eső elől menekültünk be. Ash átkarolt, mindketten megáztunk.

I'm a Mess ♫

- Bárcsak mindennap megölelhetnélek - suttogta a hajamba. Válasz helyett szorosabban bújtam hozzá. Ash felnézett a táblára.
- Helyben vagyunk. Éljen a spontaneitás.
Beléptünk. A legtávolabb eső boxba ültünk le. Az étlapot böngésztük. Kint még mindig zuhogott az eső, még hangulatosabbá téve a gyéren világított kis sarokban álló helyet. Egymással szemben ültünk. A vizes cipőm talpa nyikorgott, ahogy végig húztam a linóleumon. Már többször végig olvastam az étlapot, de nem kívántam semmit. Kinéztem az ablakon. Az ajtó halk csilingeléssel kinyílt, és beáramlott az eső illatú hideg levegő. Kirázott a hideg, ahogy elért. Magam köré fontam a karom és keresztbe tettem a lábaim. A fekete túlméretezett pulóver, amire anyu beszélt rá, most kellemesen tartotta a meleget.

– Mit szeretnél? – Ash felnézett a kartonpapír étlapból. Letette az asztalra, és minden figyelmét rám összpontosította. Az párás ablakon lefutó cseppeket néztem.

– Forró csokit – sóhajtottam. – Nem, vacsorázni jöttünk. Bármi jó lesz, csak vegetáriánus legyen.

– Forró csokit kapsz. Nem mondtam, hogy vacsorázni jöttünk – vigyorgott.

Ash elment leadni a rendelést. Fogalmam sem volt, hogy miért nem jöttek a pincérek maguk felvenni. Már egy fél órája itt ültünk. A párás ablakra rajzolgattam, amikor megérkezett Ashton egy tálcával a kezében. Két gőzölgő forró csokit egyensúlyozott.  Letette a két hatalmas bögre finomságot. Az illatától összefutott a nyál a számban. A forró csokiban fehér pillecukor úszott.

– Ülhetek melléd?

Bólintottam. Kicsit kényelmetlen így oldalra fordulva beszélni, de sokkal jobban éreztem magam, amint mellettem volt. Éreztem a testéből áradó meleget. Egyik kezét a térdemre tette, a másikkal a bögrét fonta közre. Én is a meleg bögre köré fontam az ujjaim. Két kézzel alig értem át a hatalmas bögrét, de Ashton egy kézzel is közre tudta fogni. Önkéntelenül szakadt fel belőlem a felfedezés.

– Jesszusom, milyen hosszú az ujjad.

Ashton felnevetett. Én pedig elvörösödtem.

– Oh... – a tenyerembe temettem az arcom. Kimelegedtem, és még csak meg sem ittam a forró gőzölgő italt.

– Nézz már rám – Hallottam Ashtont. Végül megfogta az állam és felemelte. Ránéztem, és akkor belőlem is kitört a nevetés.

– Elárulnád, hogy miért vagy fejben máshol? – duruzsolta. – Mondd, hogy melyik flótásra legyek eszeveszett féltékeny? Hm?

– Szerinted mit jelent? – kérdeztem Ashtontól felidézve anyám filozofikus megjegyzését. Azt az apró tényt elhallgattam, hogy ő róla van szó.

– Figyelj, azt hiszem, valamit el kell mondanom. – Megfogta a kezem és az ujjaimmal babrált. Hogy oldjam a feszültségem belekortyoltam a forró csokiba. Szinte leégette a nyelvem. Köhögve tettem vissza az asztalra. Reménykedtem, hogy nem került az orromra, vagy az arcomra csoki. Ashton mosolyogva figyelt.

– Azt hiszem még is várok vele.

– Figyelj, legyen bármi is. – Sok gondolat cikázott a fejembe, egyik sem volt valami jó, de azért folytattam. – Szeretlek, Ashton.

Ashton elmosolyodott ismét.
Hónapok után mondtam ki nyíltan.

– Én is szeretlek, Liv. De lehet, hogy ez nem elég ahhoz, amit mondani akarok. Fontosabb vagy mindennél, és nem akarom tönkre tenni ezt. Tudom azonban, hogy dühös lennél, ha ezt nem most mondanám el. Még van esélyünk úgy elválni, hogy ne fájjon annyira.

El sem hittem, hogy most fogja tönkretenni az estét. Nem akartam tudni, hogy elmondja. Fogalma van arról, hogy már fáj? És ez nem fog jobb lenni most sem és később sem.

Ashton végül rászánta magát. Mély levegőt vett. Figyeltem minden mozdulatát. Rám nézett.

– Szóval...– Megrázta a fejét, és felemelte a kezét. – Egyszerűbb, ha megmutatom.

Az orrom alá dugta a kezét. Semmi különös nem volt rajta. Apró sebek voltak az ujjain a sok dobolástól, a csuklóját pedig karkötők lepték el. Fekete bőrdarabok, gumikarkötők lógókkal. Zavartan néztem a szemeibe.

Ekkor felhúzta a karkötők javarészét. Szabad bepillantást nyerve a csuklóira. Apró kitüremkedő halvány rózsaszín vonalak futottak végig. Ekkor minden értelmet nyert. Anyu és Katy mondatai, Ash kiborulása a vacsorai balesetem után. Ashton kártett magában.