Barátnő

– Barátnők?
Ashton elengedte a kezem. A forró csokija után nyúlt és beleivott. Legszívesebben ráförmedtem volna, hogy mondja már, de visszafogtam magam. Minden idegszálammal Ashre összpontosítottam.
– Voltak nálunk párszor – mondta halkan.
– Várj ez mikor volt? Anyám és Brice előtt? Tudod?
Nem tudom, hogy miért volt ez olyan fontos, de önkéntelenül bukott ki belőlem a kérdés.
Ashton megrázta a fejét.
– Utána. Sokat panaszkodott a nővérére, akit mindig csak szép jelzőkkel, nevekkel illetett.
Milyen eredeti és családias. Katy iránti gyűlöletem kezdett felhalmozódni. Legszívesebben most felpattantam volna, hogy hazarohanjak és a hajától fogva rángassam elő a szobájából. A gondolat egyszerre nyugtatott meg és töltött el rémülettel. Remegett a kezem.
– Egyéb szaftos részlet rólam? – kérdeztem elviccelve a dolgot.
A legtávolabb állt tőlem viccelődés. Katy és a viccelődés valahogy nem ment együtt.
– Valami miatt összevesztek, és akkor többé nem jött. Laurról pletykákat terjesztett, és pokollá próbálta tenni a mindennapjait. Anyának be kellett mennie a suliba, hogy panaszt tegyen. Azóta nincs gáz, azt hiszem. Vagy nem mondja.
– Szóval ezért utál? – szívtam be az alsó ajkam.
Ashton rögtön reagált. Bátyként szólalt meg.
– Nem utál. Csak nem kedvel.
Megráztam a fejem. Mindegy. Ez semmin nem változtat. Ha barátnők is voltak, semmit nem számít.
– Menjünk – javasoltam.
– Még csak fél kilenc. Úgy–e nem akarsz most hazamenni és számon kérni Katyt? – ráncolta a homlokát. – Nem hinném, hogy most jó ötlet lenne...
– Nézd, elállt az eső. Sétálhatunk is – ajánlottam fel. – Csak épp haza nem akarok menni. Rendben?
Megnyugodott. Biccentett és felemelkedett. Felém nyújtotta a kezét, én meg elfogadtam. Talpra rántott, és átkarolt.

Amint kiléptünk az ajtón, sikerült belelépnünk egy pocsolyába. Ashton nevetett és bele akart lökni. Felkapott és a tócsa felett lóbált.
– Ne kérlek, ne! – nevettem. A hajam a víz felszínét súrolta, Ash végül letett.

Kéz a kézben sétáltunk az utcán. Ash szótlanul bámulta az eget. A felhők úgy kavarogtak, hogy biztosra vettem, hogy nemsokára ismét esni fog. Ash is ezen a véleményen volt.
– Menjünk hozzám – szólalt meg. – Megnézhetnénk egy filmet. Mit gondolsz?
Rám pillantott. Nem akartam hazamenni, főleg addig, amíg nem nyugodtam meg. Katy már az első találkozáskor tudta, hogy Ash mit tett, és megvárta, amíg kihasználhatja a tudását.
Bólintottam, és megszaporáztuk a lépteink. A nagy sietség ellenére, utcákkal, Ashék háza előtt újra zuhogni kezdett. Nem volt ahová behúzódnunk így rohanni kezdtünk.
Ash pólóját az esőcseppek pettyezték, a haja a homlokára tapadt. Nem törődve a pocsolyákkal, rohantunk egyenesen Ashtonék házához.
Az eső nagyszerűen elvert. A pólóm átázott és kellemetlenül a hátamra tapadt. A hajamról csöpögött a víz, mintha most szálltam volna ki a zuhany alól. Ash sem járt jobban. Beletúrt a nedves hajába és megrázta a fejét. A cseppek szanaszét szóródtak. Ash lerángatta a bakancsát, én is követtem a példáját. Habár már a melegben voltunk szüntelenül rázott a hideg. Ash kibújt a vizes felsőjéből.
– Nagyszerű randi nem? – húzta el a száját, bocsánatkérően nézett rám. – Velem semmi sem normális.
Szomorúnak tűnt.
– Ash, nem panaszkodnék a helyedben – nevettem rá. – Az első randin nedvessé tettél egy lányt. És még csak nem is kellett semmit tenned. Ez nem kis teljesítmény, Irwin.
Ashton nevetni kezdett. Megragadta a karom és csókot nyomott a számra. Hideg csók volt, de mégis melegem lett tőle.
– Gyere, adok valami pólót, csuromvizes vagy.
Hagytam, hogy Ash a szobájába rángasson. Kicsit zavarban voltam, hogy Ash szobájában vagyunk. Semmi sem változott az óta, amióta itt jártam. Az ágy még mindig az ablak alatt állt, mint mindig, bevetve. A falon együttesek poszterei, szinte teljesen eltakarták a fehér falat. Úgy sejtettem, hogy bővült két darabbal a gyűjtemény. Ash a szekrényébe hajolt, így pofátlanul bámulhattam a meztelen mellkasát és hátát. Elmélyülten turkált a ruhái között. Nem éppen ártatlan gondolataim támadtak az ágy és Ash láttán. Megfordult, én meg túlzott figyelmet  szenteltem a két Blink 182–ös poszternek.
– Melyik kell? Sejtem, hogy mindkettő lógni fog rajtad.
Ash kezében egy fekete és egy szürke póló volt. A fekete után nyúltam. Ash elmosolyodott, valószínűleg tudta, hogy melyiket fogom elvenni.
– Ott átveheted – mutatott a folyosó végére, ahol a fürdőre. Megráztam a fejem, és ledobtam Ash felsőjét. Megragadtam a felsőm szélét, hogy áthúzzam a fejemen.
– Ne nézz ide – javasoltam neki, mire a szemét forgatva megfordult.
Én is megfordultam és áthúztam a fejemen. A csupasz bőröm azonnal libabőrös lett. Gyorsan a fekete száraz póló után nyúltam és lassan áthúztam a fejemen.
Ash keze a hasamra csúszott. Élesen beszívtam a levegőt.
– Nem azt mondtam, hogy ne nézz ide? – Próbáltam dühösnek hangzani.
– Nem is néztem ide – védekezett.
Végig simított a hasamon. Lehunytam a szemem és megfordultam. Ashton mellkasának támaszkodtam. A bőre szinte égetett. Végig simítottam a kulcscsontján. Megcsókolt, és azt hittem, hogy nem fogunk tudni megállni.
– Azt hiszem jobb, ha kimegyünk, mert nos, túl nagy a kísértés – javasolta.
–      Nem kell visszafognod magad – válaszoltam. Nem mozdultam, mire Ash huncut mosolyt villantott rám.
– Úriember akarok lenni, Liv. Te meg megnehezíted – Felém nyújtotta a kezét.
Elfogadtam és hagytam, hogy ismét a nappaliba vezessen. Ash a kanapéra dobta a szürke pólót, és eltűnt. Letelepedtem a jobb sarokba.
– Hozzak valamit? – Hallatszott a hangja a konyhából.
– Ne – válaszoltam. Elnyúltam a kanapén, és az előző percek eseményei peregtek le a szemem előtt. Zavarban voltam az érzéseimtől. Ash belépett a nappaliba. Ránéztem, a szemeim pedig az arcáról a fedetlen mellkasára, és hasára tévedtek.
– Jobb lenne, ha magadra vennéd a pólót – sóhajtottam és a lábammal felé rúgtam a pólót. – Csak a biztonság kedvéért.
Ash lehajolt és a kezébe vette a pólót. Felém hajolt, és megcsókolt. Mellettem térdelt, én meg szaggatott lélegzettel bámultam rá.

– Azt hiszem, hogy az esőben volt valami – suttogtam, mire felvonta a szemöldökét.
– Arra célzol, hogy elképesztően szexis, amikor el vagy ázva? – nevetett, mire megráztam a fejem.
Ash felegyenesedett. Én meg mély levegőt vettem.
– Van amúgy itthon valaki? – kérdeztem, mire Ash válaszolt.
– Nem, nincsen – mondta rekedt hangon.
Sejtettem mire gondol. A bejárati ajtó kinyílt. Zaj töltötte be a házat. Ash kifújta a levegőt.
A nappaliba megjelent egy kis srác, aki boldogan vetette magát egy kiáltással magát Ash nyakába. Épp, hogy letette az öccsét, amikor megjelent Lauren. Egyszer a bátyjára, majd rám nézett.
– Ash? Van itt valaki? – hallottam egy mélyebb hangot. Nemsokára megjelent a tulajdonosa, Ashton édesanyja. A fiára nézett és elkerekedett a szeme.
– Ash? Úgy nem feküdtél le vele? – krákogta Laur, mire az anyja lemerevedett.