Illat

– Ez kié? – kérdezte meg újra Katy, akárcsak két perce.

Akkor még az igazak álmát aludtam, azonban most a pánik felébresztett.

– Tudja a franc – mondtam és felálltam.

Nyugalom látszatát keltve kinyújtóztam és bekapcsoltam a zenelejátszót.

– Tudom, hogy nem a tied – mondta haragosan. – Érzem – Morogta és az orrát belefúrta Ashton felsőjének puha anyagába.

A vér dobolt a fülemben és csak reménykedni tudtam, hogy anyunak van jobb dolga, is van mint, itt Ash felsőjét szagolgatni, így is nagy önuralom kellett, hogy ne rántsam ki Katy kezéből a felsőt.

– Akkor is megtudom. – Szegezte rám a mutatóujját és elvitte magával a felsőt. Drámaian becsapta az ajtót, amibe az ablakok is beleremegtek. Francba!

– Olivia, ne csapkodd az ajtót! – kiáltott fel anyám a konyhából. – Reggeli!

– Katy volt az! – kiáltottam vissza.

Sietve felöltöztem, és dübörgő léptekkel lesiettem a lépcsőn. Brice és anyu az asztalnál ültek, helyet foglaltam. Megkentem két pirítóst lekvárral, és majszolni kezdtem. Katy még nem jött le. Rettegtem, hogy valamit forral, és ezért késik. Anyu felkiáltott neki, de nem jött le. Végül Brice–nak kellett lehívnia. Anyu pipa volt és nem nagyon palástolta.

Élveztem volna a helyzetet, ha Katy nem szorította volna magához a felsőt.

– Deborah, ez ... – nyújtotta anyu felé a felsőt, de nem tudta befejezni.

– Piszkos? Add csak ide – mondta és már a kezében is tartotta a szürke felsőt. Odasétált a mosógéphez és behajította.

– Ne! – kiáltottuk szinte egyszerre Katy–vel. Brice szinte megfulladt a kávéjától. Köhögve nézett ránk, akárcsak anya.

Katyre villant a tekintetem. Tanácstalanul állt, szemei a mosógépet vizslatták. Rám hárult a feladat kimagyarázni.

– Nem fogja össze a többi ruhát? Szürke...

Anyám elbizonytalanodott, majd kiegyenesedett. Elindította a gépet. Néztem habos, forgó ruhahalmazt.

– Tudhatnátok, hogy a szürke nem fog – Csóválta a fejét, én meg kis híján felsóhajtottam.

– Nem? – tettem a tudatlant, miközben Katy kihúzta a mellettem levő széket. Komoran elvett egy pirítóst és egy kenőkéssel eloszlatta a felvitt vajréteget. A sószóró után nyúlt, de helyette a borsot vette el. Dilemmában estem, hogy szóljak–e. Megérdemelné, súgta a gonosz felem. Nem hal bele, csak kicsit köhögni fog. Azonban megszólaltam.

– Katy az nem só. Bors.

Rám emelte a szemeit. Ijesztő módon rám bámult.

– Leszarom.

Kicsit megrökönyödtem, hogy milyen nyíltan mutatta ki az érzelmeit, de nem döbbentem meg jobban, mint a felnőttek az asztalnál. Katy gyönyörű lány volt. Nagy barna szemekkel, tökéletes ki pofival és arányos termettel. Gyanítom azért volt mindenki elnéző vele, mert ha rá néztél maga volt a megtestesült szentség. Azonban néha az angyalok szájából is kibuggyan olyan szó, ami kicsapja a biztosítékot.

– Mennem kell. Köszönöm a reggelit – Felálltam és az edényeket a mosogatóba tettem.

Brice és anya, felváltva Katy–vel veszekedtek. Már épp készültem elmenni, amikor Brice megszólalt közvetlenül mögöttem.

– Elviszlek.

Megszeppenve léptem ki a házból és még akkor sem tértem magamhoz, amikor Brice leállította a motort az iskola parkolójában.

– Kösz – motyogtam zavartan és kilöktem az ajtót. A parkolóban még csak néhány autó állt. A diákok nem siettek.

– Olivia! – szólt utánam Brice, ahogy megcsuktam az ajtót.

Megfordultam és behajoltam a nyitott ablakon.

– Anyáddal megbeszéltük a büntetésed – mondta, én meg mérgesen összepréseltem az ajkam.

Sejthettem volna, hogy valami csak áll a háttérben. Nem jókedvű fuvarozásról van szó.

– Liv! Jössz be?

Hátra fordultam. Calum épp akkor érkezett meg. Intett. Én meg bólintottam. Visszafordultam Brice–hoz. Láttam, hogy Calumot elemzi, mire kicsit mentegetőzően szólaltam meg.

– Calum az. A padtársam törin.

– Szóval, ma mehetsz a könyvtárba. Nem kell azonnal haza jönnöd. Csak kérlek, ne késs, mert Deborah aggódik miattad – mondta még mindig Calumt nézve.

Alig tudtam visszafojtani a mosolyom. Bólintottam és köszönetet mondva elsasszéztam az autótól. Intettem amint elhajtott.

– Apakomplexusos vagy? Ashton csak 21 éves. Fiatal hozzád.

– Te mindig ilyen seggfej vagy? – kérdeztem vissza kapásból. – A nevelőapám az, Brice – tettem hozzá.

– Igen – mondta nagyvonalúan. – Van, töri leckéd?

– Van – mondtam sóhajtva.

– Király. Ide adod? – nézett rám kiskutyaszemekkel.

Legyen. A táskámból előbányásztam a töri füzetem és átnyújtottam Calumnak.

– Majd megkapod – mondta és lelépett.

Hosszú barátság titka. Húzz el, amikor a másik dühös.

Alig vártam, hogy ebédszünet legyen. A szünet harminc perc hosszú volt, és maga volt a nyugalom. Kint ültünk a szabadban. Még télen is gyakran kiültünk Jennával, mert imádtam, ha kicsit elszakadhattam az iskolától még, ha itt volt közvetlenül mellettem. Azonban most a többi diák is előszeretettel sütkérezett a tavaszi napon. A kedvenc helyünknél ültek, de én zavartalanul foglaltam helyet az ismeretlen lányok mellett. Jenna szemét forgatva ült le velem szembe, amiből arra következtettem, hogy ismeri őket. Sőt valamelyikkel egy órára is jár. Talán az egyik fecsegő az. A fecsegő, röviden annyit takart, hogy bárkivel képes volt elbeszélget, konkrétan a semmiről, ezzel zavarba hozva az egész fülhallgatóság előtt.

– Sziasztok! – fordult meg egy szőke lány.

Helyes kis szeplői voltak, meg mogyorószínű szeme. Hasonlított az enyémhez, de a ragyogó fényben szebbnek tűnt. Őszinte érdeklődéssel figyelt minket. Sejtem próbált azonosítani minket. Előpakoltam a vegetáriánus uzsonnám és enni kezdtem.

– Te tényleg vega vagy? – meresztette rám a szemét a lány. – Mióta? Mit eszel? Fogysz tőle?

Alaposan megrágtam, és lenyeltem a falatot. Jennára néztem, ő meg vigyorogva kacsintott rám. Pazar, ő egy fecsegő.

– Vegetáriánus vagyok, nem vega. – válaszoltam. – Pár éve. Mindent húson kívül. Nem, nem fogytam tőle.

Fecsegő egy pillanatra elhallgatott. A csendből következtetve a többi lány is figyelt. Kellemetlenül érintett a figyelmük.

– Pedig olyan vékony vagy! Fogadjunk, hogy ez a titka. Mától nem eszem húst – jelentette ki. Hogy a mondandóját megerősítse, ellökte magától a hamburgert, ami egy papírtálcán feküdt. – Louise hozz egy salátát!

Louise vigyorogva állt fel és eltűnt, hogy a fecsegő kívánságát teljesítse. Fecsegő, úgy tűnt mintha kérdés hiányában lenne, így befejeztem a szendvicsem maradékát.

Louise visszatért kezében egy zöld műanyag dobozzal.

– Tessék, Teala.

– Kösz. – Felszúrta a műanyag villára paradicsomot. Jenna vigyorogva figyelte, hogy hogyan küzdik Teala a saláta evéssel. Miközben rágott felém fordult.

– Úgy–e Olivia a neved? Olivia Dufall. – Lassan bólintottam. Lopott pillantást vetettem Jennára. Nyugodtan evett.

– Azt hallottam, hogy Ashton a pasid! Tudjátok csajok, a Summer dobosa. Tegnap volt az első fellépésük. – Mindenki egyetértően felsóhajtott. – Együtt vagytok?

Megdermedtem. Fogalmam sem volt, hogy honnan "hallanak" ilyesmit, de rögtön az volt a második gondolatom, hogy ha ők hallottak valamit, akkor Katy is.

– Láttunk titeket tegnap – tette hozzá Louise. – A pavilonba.

– Várj... – szólt közbe Jenna. – Elmentél? Úristen, te tényleg elmentél! Calum hívott meg és ott voltál Ashton–nal?

Minden szem rám szegeződött. Na, ez kellemetlen.