Múzsa

A hét borzasztóan lassan indult. Ashton többet nem várt a suli előtt, amit később azzal magyarázott, hogy elfoglalt, majd beszélünk. Ami történetesen azt jelentette, hogy ennyi volt. És a fenébe, még egy csók sem volt, amire úgy vártam.

Normál esetben elengedem a fülem mellett, ha megszólít valaki, de Calum – az utált és teljes nevemen szólított. – Megfordultam és elég érthetően kifejeztem, hogy ne szólítson így.
–  Te tényleg begolyóztál – motyogta. – Ashtonnak igaza volt.
Ledermedtem. Calum már méterekkel előttem járt.
–  Várj... – lihegtem, ahogy beértem. – Ashton szerint begolyóztam?  Mit mondott még?
Calum szabályosan kiröhögött. A terem bejáratánál előre engedett, kikerülve engem meg leült a helyére. Én meg követtem.
–  Itt ülsz hátul? Nem ott elől? – vigyorgott gúnyosan, ahogyan a padtársam Mary félszegen engem nézett.
–  Itt ülök – morogtam Calum padtársának Steve–nek. – Mozogj már. Ülj Mary mellé.
Steve hitetlenkedve nézett rám. Nagyon határozottan léptem fel, és nem tűrtem ellenállást. Talán látta a vérben forgó szemeim, így Calum felé fordult.
–  Calum, ez viccel?
–  Hallottad a hölgyet – Mosolygott és hátradőlt. – Üdv, Liv! Remélem jó vagy töriből, mert én nem igazán...
Lehuppantam Steve – még meleg – helyére. Előszedtem a tankönyvet és a füzetet. Nem törődtem a suttogással a hátam mögött. Csak egy dolog érdekelt. Még pedig Ash.
–  Cal, mondd már – fogtam könyörgőre.
–  De nem is ismerlek. Miért adnám ki Ash titkait? – hintázott a székén. - Mióta vagyok neked "Cal"?
–  Hagyjuk akkor. – morogtam és kizártam, azt a fejemből, hogy Calum szándékosan bosszantott fel és provokált ki belőlem egy nevetséges szituációt.

Az óra végén köszönés nélkül elhúztam.
 Együtt ebédeltem Jennával, és azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnák kapcsolatba lépni úgy Ashton–nal, hogy személyesen találkozhassunk. A telefont nem hajlandó felvenni és még az üzenetekre sem válaszol. Pocsék helyzet.
–  Nem kettőig dolgozik? – kérdezte csámcsogva a barátnőm. Harapott egy hatalmasat az almájából.– Várd meg– tette hozzá hangosan csámcsogva.
–  Én háromig vagyok, ha nem rémlik – emlékeztettem szomorúan. – Nem fogok ellógni, mert ez az utolsó csepp lenne a pohárba otthon.
Tehát kizártam ezt a lehetőséget.

Egész nap szellemként voltam jelen az órákon. Gondolatban jártam otthon, Ash-nél és mindenhol máshol. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor kicsengettek. A szívem nagyot dobbant, amikor a fal felé néztem. Azonban senki nem volt ott. Szomorúan meredtem a falra, és kezdtem rájönni, hogy ezt nagyon elcsesztem. Anyám pedig elérte, amit akart. Lassan elhaladtam a fal mellett, amikor éreztem, hogy valaki együtt halad velem. Félszegen oldalra pillantottam.
Azt hittem, hogy Ash az, de csak Luke Hemmings volt, Calum egyik barátja, akivel folyamatosan együtt lógott. Ebből kifolyólag, nem is ismertem. Szerencsére nem volt vele közös órám. Vagyis soha sem figyeltem fel rá.
–  Olivia, de nevezd csak Livnek? – nézett rám. Én meg félszegen bólintottam. – Calum üzeni, hogy kilenckor legyél a Summer Night–ba.
–  De nem mehetek! – méltatlankodtam, mire Luke fogta magát és elsétált mellettem. – Luke!
Megfordult.
–  Oldd meg – kacsintott rám.
Nagyszerű.

***

Már a második büntetett hétben jártam, amikor épp történelemre igyekeztem, Calum megszólított.
–  Olivia!
–  Jenna kérlek!
Fél kilenc volt, és én kételyek közt vergődtem. Fogalmam sem volt, hogy miért Luke adta át az üzenetet, és miért kaptam ezt az üzenetet. Főleg Calumtól.
–  Menj el – tanácsolta. – Mennék veled, de Joey-ra kell vigyáznom – dünnyögte.
–  Nem! Tedd le, Joey! Bezárlak a szobádba! – hallottam Jenna hangját távolabbról. – Tuti rád izgult. Azt akarja, hogy menj el randizni vele. Egyszerű a képlet.
Még mindig azt hittem, hogy az öccsével ordibál, de rájöttem, hogy nem.
Az ujjaim közé csippentettem az orrnyergem és addig szorítottam, amíg enyhült a fejfájásom. Eléggé valószínűtlen, hogy Calum ilyen céllal hívjon meg. Nem is ismertem. Vagyis nem akartam, a kettő majdnem ugyanaz.
–  Elmegyek – mondtam ki, pedig határozottan nem akartam kimozdulni. – De nem Calum miatt.
Jenna felsóhajtott.
–  Ashton miatt? Mondtam, hogy felejtsd el. Eleget áztattad magad az önsajnálatban. Úszhatnál Calum felé! Vagy Luke felé. Nekem mindegy – felkuncogott. – Melyiket párosítást szereted jobban? Szőke kékszemű, vagy sötét haj, sötét szem?
–  A kettő keverékét – válaszoltam és Ashtonra gondoltam.
–  Ezt már szeretem! Mindegy melyik lesz meg előbb. Joey, ne!.....Mennem kell, hívj fel, ha végeztél! Ez a kölyök felgyújtja a házat.

Látványosan tértem aludni. Kétszer mostam fogat, hogy hallják, hogy én bizony aludni készülök. Pizsamában flangáltam a házba és mélyeket ásítottam.
–  Menj aludni – szólt rám Brice tévézés közben – Későn van.
Igen, mindjárt sötétedik... Laposakat pislogva jóéjszakát kívántam és felsiettem a szobámba. Levetkőztem, és magamra rángattam egy farmert meg egy fekete pólót. Az ágyon ülve vártam, hogy elcsendesedjen a ház. Már attól tartottam, hogy Brice soha nem fog eltűnni a nappaliból. Még, ha az ablakomon mászom is ki, nem akarom, hogy esetleg meglásson.
A padló recsegett Brice léptei alatt, a gyomrom pedig összerándult a lebukás izgalmától. Most végre rászolgálok a büntetésemre – gondoltam és kimásztam az ablakon.


A Summer Night fényei intenzíven pulzáltak a zene ritmusára. Soha nem jártam itt, de jól kiismertem magam. Fizettem és beléptem. Kellemes pop–rock stílusú zene töltötte be a zsúfolt helyiséget, én meg a nyakam nyújtogattam Calumot keresve. A színpadot úgy körülvették, hogy senkit nem láttam. Egy plakát, ami felragadt a cipőm talpára, élő zenét hirdetett minden este. Mérgesen levakartam a talpamról és befurakodtam a tömegbe.
–  Liv, te vagy az? – hallottam Jesy, az egyik csoport társam hangját. – Skacok nézzétek, ki van itt!
A körülöttem állók egy emberként fordultak felém. Mindegyiküket ismertem, a legtöbbjükkel közös órákra  is jártam. Mosolyogva kérdezgettek én meg a szokásomhoz híven szórakozottan válaszolgattam.
–  Srácok, nem láttátok véletlenül Calumot? – kérdeztem meg végül zavartan. – Ő hívott ide...
–  Oh, vagy úgy – mosolygott Jesy. – Mindjárt jön. – kacsintott rám.

–  Kösz – motyogtam, és de volt képem megkérdezni, hogy honnan tudja. A tömeg közepén álltam, elmúlt már tíz. Lassan feladtam, és beláttam, hogy holnap jól kiröhögnek. Már másodjára. Elég jól felpumpáltam magam azon, hogy átvertek. Simán elképzeltem, hogy Calum és Luke otthon ücsörögnek, és jól szórakoznak. Majd Jesy elpletykálja, hogy Calumot kerestem, ők pedig megosztják mindenkivel, hogy mennyire naiv vagyok.
A tömeg egész elsodort az ismerős arcoktól, így kicsit ellazultam. A zene betöltötte a fejem, azonban az hirtelen leállt. A boldogság rövid ideig tart és a nyakam nyújtogatva kicsit hátrább léptem.
–      Ezt a dalt annak küldjük, aki inspirálta! Kezeket a magasba! – kiáltotta valaki, mire gitárszóló vette át a helyét. Nem láttam egy kukkot sem, hiába ugráltam, mint egy őrült.

Neked ajánlom ezt a dalt,

Annak, aki nem látja az igazságot,

Akinek el tudom oltani a fájdalmát, 

Szorosan ölelnélek egész napon át,

Itt vagyok, És akkor észreveszed,

én vagyok a te gyógyszered!*

A tömeg úgy tett, ahogy a hang kérte. A tömeg lassan szétnyílt előttem, én meg észrevettem Calumot, ahogyan Luke-kal együtt énekelnek egy mikrofonnál. A tömeg ismét összezárult előttem, én meg megpróbáltam előre jutni. Nem létezik!

Istenem, könyörgök, ne ő legyen, ne...
És minden kétségbeesett kérésem ellenére megpillantottam Ashtont, amint önfeledten dobolja az ütemet. Lemeredve álltam a ringatózó tömegben. Talán ez szúrt szemet Ashtonnak is. Felém nézett és találkozott a tekintetünk. A karja lemerevedett, és csak Calum hangja ment tovább.
–  Mi van? – kérdezte Calum Ashtonra nézve, de Luke megbökte így felém nézett. Mire Calum rám vigyorgott.
–  Itt a dal ihletője! Nagyszerű!!! Egy–két–há és... – a húrok közé csapott és a dal folytatódott. Egy percire sem vettem le a szemem Ashtonról. Szemügyre vettem, hogy mennyire próbál nem felém nézni. És azt is, hogy amint dobol, az izmai ugrálnak.

A nyelvemre harapok, hogy ne sikoltsak

Együtt lehetnénk, úgy–e tudod?

Mégis azt mondom, amit hallani szeretnél

De még nem állsz készen, és olyan zavaró

Ő olyan kegyetlen veled, én meg kedves, 

ez nem nagyon nem fair.

– Nagyon nem fair – suttogtam magam elé. – Nagyon nem.




* Heartbreak girl, szabad fordításban.